Magyar Katolikus Lexikon > T > trébelés


trébelés (ném.): fölverés, domborítás. – Fémlemezből szorosan egymás mellé mért egyenletes ütésekkel nyújtják és tömörítik az anyagot, s így alakítják ki a tárgyakat. Az üllők (alátétek) és kalapácsok különféle alakúak, használatukat a munkadarab határozza meg. Szűk nyílású edény készítésekor rezgődomborítást alkalmaznak. A domborított fölületet végül fényelőtőkén simítókalapáccsal kiegyengetik. B.K.