Magyar Katolikus Lexikon > T > tonzúra


tonzúra (a lat. tondeo, ‘lenyír, levág’ igéből), hajkorona: klerikusok és szerzetesek fején hajkivágás, az →Istennek szentelt élet jele. Régi nevén pilis, capucium fedte. Ósz-i előképe része volt a →nazír állapotnak. Az ókorban a pogány papság (pl. Szerapisz, Izisz papjai) viseltek ~t. – A ~ ünnepélyes fölvétele a klérus tagjává tett, de nem tartozott a →kisebb rendek közé. – A világi klérus ~ja a fej tetején kinyírt 4–6 cm-es kör volt, melyet Hamvazószerda előtt megújítottak, s hamvazáskor a hamut nem a homlokra, hanem ide hintették. Szerz-ek állandóan viselték, szerzetenként változó, néha kereszt alakban. Olykor az egész fejtetőt leborotválták és a hajat csak korona formájában hagyták meg. – A ~ a II. Vatikáni Zsinat (1962–65) után megszűnt. **

KL II:249. – Kühár–Radó 1933:147. – Bánk I: 460. – Onasch 1981:359.