Magyar Katolikus Lexikon > T > tizennégy segítőszent


tizennégy segítőszent (lat. Quatuordecim Auxiliatores, Quattuordecim Advocati, ném. Vierzehn Nothelfer): az első századok keresztény vértanúi, akiket együtt hívnak segítségül. A →tizennégyes szám vsz. az apostolokra utal (a tizenkettő + Pál és Barnabás), akik közbenjárását együttesen is kérték. – Tiszt-ük a kk-ban terjedt el, ném. nyelvter-eken és az azokkal szomszédos orsz-okban. A hagyomány szerint e szt-ek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajokban megsegíthetik. Csoportjukba ~ közé időnként és ter-enként olykor  más-más vt-kat soroltak. Legtöbbször szereplő csop-juk: Ákos, Borbála, Balázs, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Euszták, György, Alexandriai Katalin, Kristóf, Antiochiai Margit, Pantaleon, Vitus. – Helyenként Dénes helyett Miklós pp., Erazmus helyett Lénárd, Euszták helyett Hubert, Pantaleon helyett Rókus, bármelyik helyett Libérius szerepelhet a ~ között. Itáliában 15. segítősztként Magnus, másutt György mellett Sebestyén és Mór, Pantaleon mellett Lukács, Kozma és Damján jelenik meg. – Lit. tiszt-ük első nyoma a kremsi oltár, melyet 1294: Konrád passaui pp. említ. Különösen virágzott az 1348-as pestis után Közép-Eu-ban. A 15. sz: fogalmazták meg a ~ officiumát. Híres No-i búcsújáró helyük Vierzehnheiligen (Frankenthal), tp-át 1719: sztelték fel. – Mo-on a 15. sz: tűnt föl a tiszt-ük. Litániájuk szerint György a hit elleni kételyekben, Balázs a torokbajokban, Erazmus az altest fájdalmaiban, Pantaleon minden betegségben, Vitus a szemérem elleni kísértésekben, Kristóf  az utak veszedelmei, Dénes a lelkiismeret nyugtalanságában, Cirjék a pokoli kígyó incselkedései ellen, Akácius (Ákos) a halálfélelemben, Euszták a reménytelen helyzetekben, Egyed a gyónásban érzett álszégyen, Margit a veszélyben forgó szülő asszonyok bajai, Katalin a bűnbánók megtérését késleltető akadályok ellen, Borbála az utolsó sztségek fölvételében hatalmas pártfogó. De előfordul a ~ között Apollónia, Lénárd, Oszvald, Rókus és Miklós is. Oltáruk készült 1483: Kassán, 1494: Csegöldön, 1509: Kelénpatakon; oltárképük 1500: Liptószentmártonban, 1507: Lőcsén, 1509: Besztercebányán, 1510: Garamszentbenedeken. 1539: a budavári Szt Magdolna-tp-ban kpnájuk volt. Tiszt-ük a 16. sz: megszakadt, s csak a 18. sz. ném. bevándorlói hozták magukkal ismét: Győrszigetben, Győr-Újvárosban, Bodajkon, Nagytevelen és Siklóson emeltek oltárt; kpnájuk 1719: Pest (a Kecskeméti kapunál), Etyek, Zsámbék, Vörösvár, Dág, Soroksár, Hajós (szőlőbeli kpna), 1944: elpusztult), Gádor, 1729: Dárda, Kisdorog, 1756: Pilisborosjenő, 18. sz. közepe: Pest, Szervita–tp, Kecskemét, Piar-tp. – Első ábrázolásuk a 14. sz. 1. feléből a regensburgi domonkos tp. freskóján maradt ránk. Általában egy közp. alak (Szűz Mária v. egy helyi szt) körül ábrázolják őket attrib-aikkal (Pécsvárad, Mindenszentek tiszt-ére sztelt temetőkpna parasztbarokk oltárképe). – Ü: júl. 12. V.J.–**

LThK VII:1050. – Sachs 1980:270. – KML 1986:279.

tizennégy segítőszent (lat. Quatuordecim Auxiliatores, Quattuordecim Advocati, ném. Vierzehn Nothelfer): az első századok keresztény vértanúi, akiket együtt hívnak segítségül. A →tizennégyes szám vsz. az apostolokra utal (a tizenkettő + Pál és Barnabás), akik közbenjárását együttesen is kérték. - Tiszt-ük a középkorban terjedt el, ném. nyelvterületeken és az azokkal szomszédos orsz-okban. A hagyomány szerint e szt-ek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajokban megsegíthetik. Csoportjukba ~ közé időnként és területenként olykor  más-más vértanúkat soroltak. Legtöbbször szereplő csop-juk: Ákos, Borbála, Balázs, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Euszták, György, Alexandriai Katalin, Kristóf, Antiochiai Margit, Pantaleon, Vitus. - Helyenként Dénes helyett Miklós pp., Erazmus helyett Lénárd, Euszták helyett Hubert, Pantaleon helyett Rókus, bármelyik helyett Libérius szerepelhet a ~ között. Itáliában 15. segítősztként Magnus, másutt György mellett Sebestyén és Mór, Pantaleon mellett Lukács, Kozma és Damján jelenik meg. - Lit. tiszt-ük első nyoma a kremsi oltár, melyet 1294: Konrád passaui pp. említ. Különösen virágzott az 1348-as pestis után Közép-Eu-ban. A 15. sz: fogalmazták meg a ~ officiumát. Híres No-i búcsújáró helyük Vierzehnheiligen (Frankenthal), tp-át 1719: sztelték fel. - Mo-on a 15. sz: tűnt föl a tiszt-ük. Litániájuk szerint György a hit elleni kételyekben, Balázs a torokbajokban, Erazmus az altest fájdalmaiban, Pantaleon minden betegségben, Vitus a szemérem elleni kísértésekben, Kristóf  az utak veszedelmei, Dénes a lelkiismeret nyugtalanságában, Cirjék a pokoli kígyó incselkedései ellen, Akácius (Ákos) a halálfélelemben, Euszták a reménytelen helyzetekben, Egyed a gyónásban érzett álszégyen, Margit a veszélyben forgó szülő asszonyok bajai, Katalin a bűnbánók megtérését késleltető akadályok ellen, Borbála az utolsó sztségek fölvételében hatalmas pártfogó. De előfordul a ~ között Apollónia, Lénárd, Oszvald, Rókus és Miklós is. Oltáruk készült 1483: Kassán, 1494: Csegöldön, 1509: Kelénpatakon; oltárképük 1500: Liptószentmártonban, 1507: Lőcsén, 1509: Besztercebányán, 1510: Garamszentbenedeken. 1539: a budavári Szt Magdolna-tp-ban kpnájuk volt. Tiszt-ük a 16. sz: megszakadt, s csak a 18. sz. ném. bevándorlói hozták magukkal ismét: Győrszigetben, Győr-Újvárosban, Bodajkon, Nagytevelen és Siklóson emeltek oltárt; kpnájuk 1719: Pest (a Kecskeméti kapunál), Etyek, Zsámbék, Vörösvár, Dág, Soroksár, Hajós (szőlőbeli kpna), 1944: elpusztult), Gádor, 1729: Dárda, Kisdorog, 1756: Pilisborosjenő, 18. sz. közepe: Pest, Szervita-tp, Kecskemét, Piar-tp. - Első ábrázolásuk a 14. sz. 1. feléből a regensburgi domonkos tp. freskóján maradt ránk. Általában egy közp. alak (Szűz Mária v. egy helyi szt) körül ábrázolják őket attrib-aikkal (Pécsvárad, Mindenszentek tiszt-ére sztelt temetőkpna parasztbarokk oltárképe). - Ü: júl. 12. V.J.-**

LThK VII:1050. - Sachs 1980:270. - KML 1986:279.