🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tizenkét éves Jézus
következő 🡲

tizenkét éves Jézus: a jeruzsálemi templomban az írástudókat hallgató és kérdező Jézus. – „Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy szülei tudták volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: »Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.« Ezt felelte: »De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?« Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.” (Lk 2,41–52) – A ~ elveszítése és megtalálása →Mária hét fájdalma és örömeinek egyike, az örvendetes →rózsafüzér 5. titka. – Ikgr. Az evangélista elbeszélését az apokrif Tamás-evang. kiszínezte, s ez a bőv. tört. lett a képzőműv. forrása. Az óker. ábrázolásokon a ~ mint tanító az írástudók körében katedrán ül. A 6–7. sz: Mária is megjelenik a képen (Montecassinói kódex, 600 k., Cambridge, Corpus Christi Coll.), később Szt József is látható a háttérben. A kk. könyvfest-ben a ~t a Szentírás magyarázata közben ábrázolták: tekercset tart a kezében, melyből fölolvas a jelenlévőknek; jobbját magyarázva fölemeli. Az írástudók csodálkozásukat élénk gesztusokkal v. heves vitával fejezik ki. A kk. Mária-oltárokon is előfordul (bártfai Jézus születése-oltár szárnyképe, 1480–90). Szerepel a ~ az erdélyi szász Almakerék →mennyei tanácskozást ábrázoló gótikus freskóciklusán.– Korai ábrázolása: elefántcsont-relief Felső-Itáliából (5. sz. 2. fele, Milánó, dóm). A késői kk-tól a gyermek Jézus elvesztését Mária 7 fájdalma, megtalálását Mária örömei közé sorolták, és a ~t a tp-ban a Mária-oltárok ciklusában ábrázolták (Jézus születése-oltár, Bártfa, Szt Egyed-tp., 1480/90). **–T.I.

Kirschbaum IV:583. – Sachs 1980:377. – KML 1986:304.

tizenkét éves Jézus: a jeruzsálemi templomban az írástudókat hallgató és kérdező Jézus. - „Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy szülei tudták volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: »Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.« Ezt felelte: »De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?« Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.” (Lk 2,41-52) - A ~ elveszítése és megtalálása →Mária hét fájdalma és örömeinek egyike, az örvendetes →rózsafüzér 5. titka. - Ikgr. Az evangélista elbeszélését az apokrif Tamás-evang. kiszínezte, s ez a bőv. tört. lett a képzőműv. forrása. Az óker. ábrázolásokon a ~ mint tanító az írástudók körében katedrán ül. A 6-7. sz: Mária is megjelenik a képen (Montecassinói kódex, 600 k., Cambridge, Corpus Christi Coll.), később Szt József is látható a háttérben. A kk. könyvfest-ben a ~t a Szentírás magyarázata közben ábrázolták: tekercset tart a kezében, melyből fölolvas a jelenlévőknek; jobbját magyarázva fölemeli. Az írástudók csodálkozásukat élénk gesztusokkal v. heves vitával fejezik ki. A kk. Mária-oltárokon is előfordul (bártfai Jézus születése-oltár szárnyképe, 1480-90). Szerepel a ~ az erdélyi szász Almakerék →mennyei tanácskozást ábrázoló gótikus freskóciklusán.- Korai ábrázolása: elefántcsont-relief Felső-Itáliából (5. sz. 2. fele, Milánó, dóm). A késői kk-tól a gyermek Jézus elvesztését Mária 7 fájdalma, megtalálását Mária örömei közé sorolták, és a ~t a tp-ban a Mária-oltárok ciklusában ábrázolták (Jézus születése-oltár, Bártfa, Szt Egyed-tp., 1480/90). **-T.I.

Kirschbaum IV:583. - Sachs 1980:377. - KML 1986:304.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.