Magyar Katolikus Lexikon > T > tizenhárom szepesi város


tizenhárom szepesi város, 1412. nov. 8.–(1772. nov. 5.) 1773. szept. 18.: közigazgatási terület a Magyar Királyság északi részén, Szepes vármegyében. – Luxemburgi Zsimond (ur. 1387–1437) a Velencei Közt. elleni háborúra készülve sógorának, II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1386–1434) lengy. kir-nak 185.000 Ft-ért (37.000 ‘széles prágai garasért’) ‘régi jogaik megtartása mellett’ Zágrábban aláírt szerződéssel elzálogosított 13 szepesi várost, amíg a m. kir. azt 2 havi fölmondás után arany v. ezüst pénzen vissza nem váltja. A huszonnégy szepesi város közül ezek közé tartozott: (Szepes)Béla, Durand (Durelsdorf), Felka (Fülka), Igló (Neudorf), Leibic, Mateóc (Matsdorf), Ménhárd (Meneharddorf), Poprád (Deutschendorf), Ruszkin (Rysdorf), (Szepes)Olaszi (Wallendorf), (Szepes)Szombat (Georgenberg), (Szepes)Váralja (Kirchdorf), Sztrázsa (Michelsdorf). A zálogba adott Gnézda, Podolin, Lubló vára és városa nem tartozott a szepesi szász városok önkormányzatához, ezeket gyűjtőnéven ~nak nevezték. Ezek az össze nem függő ter. ellenére is megtarthatták a Grafenstuhlnak nevezett tart. gyűléseken választott gr. alatti önkormányzatukat; a lengy. kir-okat mint a zálogbirtokos pol. és katonai hatósága a Lublóvárban székelő helytartó (sztaroszta) és kapitány helyettesítette. – Zsigmond a ~t 1418: és 1436: a késmárki találkozón próbálta visszaszerezni, sikertelenül. I. (Jagelló) Ulászló (ur. 1440–44) koronázási szerződésében 1440. III. 8: Krakkóban elfogadta ingyenes visszaadását és az összes városok által választatott Késmárkon székelendő ispánt. 1444: az ő halálával ismét életbe lépett a lengy. kir-ok zálogjoga és hatósága, ami az 1474. II. 28-i ófalui béke után is megmaradt. A ~ a m. Szentkorona tartozékának tekintve magát, több, a lengy. kir-ok által reájuk kirótt tehertől megmenekült. Mohács után nehezedett a helyzetük, a Lublóban székelő lengy. kapitány helyett 1593: a Lubomirski gr-ok földesurasági fennhatósága alá kerültek, azoknak mindinkább magánbirtokaivá lettek. 1552–1765: a m. rendek a ~ visszaváltását 22 ogy-en 24 tc-ben sürgették, eredménytelenül. – 1674. IV. 24: a (Szepes)Váraljára küldött rendkívüli törv-szék a ~ 42 prédikátorát vagyonvesztéssel száműzetésre ítélte. – Céheinek említése: Béla, Leibic, Durand és Ruszkinóc 1551: posztókészítő, mészáros, szabó, varga (cipész); Felka 1837: ismeretlen (vegyes?); Igló 1550, 1775: szabó, 1658: csizmadia, 1727: szűcs, 1782: kereskedő (kalmár), 1796: kőfaragó, kőműves, 1828: vörösrézműves; Podolin 1415: csizmadia; Poprád 1825: csizmadia. – Lengyo. első, 1772. VIII. 5-i fölosztása után, 1773. IX. 18: a Varsóban (m. részről Reviczky Károly br.) aláírt lengy–osztr. szerződés 4. pontjával a lengy. birtoklás megszűnt, Mária Terézia (ur. 1740–80) a ~t visszacsatolta Mo-hoz. – 1778: a ~, valamint Gnézda, Podolin és Lubló városokból kir. rendelettel a →tizenhat szepesi város kerülete néven önálló törvényhatóságot létesített. Ez volt a befejező szakasza a kirnő 1776. I. 15: a besztercebányai, rozsnyói és szepesi ppségeket alapító, VIII. 9: Fiumét, 1778. VI. 6: a →temesi bánságot Mo-hoz visszacsatoló igazgatási rendezésének. 88

Sváby Frigyes: A régi vm. Lőcse, 1889. – Csánki I:245. – Sváby Frigyes: A Lengyo-nak elzálogosított XIII szepesi város tört. Lőcse, 1895. – Divéky Adorján: A Lengyo-nak elzálogosított XVI szepesi város visszacsatolása. Bp., 1929. – Fekete Nagy Antal: A Szepesség ter. és társad. kialakulása. Uo., 1934. – Céhkataszter 1975. II:259.

tizenhárom szepesi város, 1412. nov. 8.-(1772. nov. 5.) 1773. szept. 18.: közigazgatási terület a Magyar Királyság északi részén, Szepes vármegyében. - Luxemburgi Zsimond (ur. 1387-1437) a Velencei Közt. elleni háborúra készülve sógorának, II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1386-1434) lengy. kir-nak 185.000 Ft-ért (37.000 'széles prágai garasért') 'régi jogaik megtartása mellett' Zágrábban aláírt szerződéssel elzálogosított 13 szepesi várost, amíg a m. kir. azt 2 havi fölmondás után arany v. ezüst pénzen vissza nem váltja. A huszonnégy szepesi város közül ezek közé tartozott: (Szepes)Béla, Durand (Durelsdorf), Felka (Fülka), Igló (Neudorf), Leibic, Mateóc (Matsdorf), Ménhárd (Meneharddorf), Poprád (Deutschendorf), Ruszkin (Rysdorf), (Szepes)Olaszi (Wallendorf), (Szepes)Szombat (Georgenberg), (Szepes)Váralja (Kirchdorf), Sztrázsa (Michelsdorf). A zálogba adott Gnézda, Podolin, Lubló vára és városa nem tartozott a szepesi szász városok önkormányzatához, ezeket gyűjtőnéven ~nak nevezték. Ezek az össze nem függő ter. ellenére is megtarthatták a Grafenstuhlnak nevezett tart. gyűléseken választott gr. alatti önkormányzatukat; a lengy. kir-okat mint a zálogbirtokos pol. és katonai hatósága a Lublóvárban székelő helytartó (sztaroszta) és kapitány helyettesítette. - Zsigmond a ~t 1418: és 1436: a késmárki találkozón próbálta visszaszerezni, sikertelenül. I. (Jagelló) Ulászló (ur. 1440-44) koronázási szerződésében 1440. III. 8: Krakkóban elfogadta ingyenes visszaadását és az összes városok által választatott Késmárkon székelendő ispánt. 1444: az ő halálával ismét életbe lépett a lengy. kir-ok zálogjoga és hatósága, ami az 1474. II. 28-i ófalui béke után is megmaradt. A ~ a m. Szentkorona tartozékának tekintve magát, több, a lengy. kir-ok által reájuk kirótt tehertől megmenekült. Mohács után nehezedett a helyzetük, a Lublóban székelő lengy. kapitány helyett 1593: a Lubomirski gr-ok földesurasági fennhatósága alá kerültek, azoknak mindinkább magánbirtokaivá lettek. 1552-1765: a m. rendek a ~ visszaváltását 22 ogy-en 24 tc-ben sürgették, eredménytelenül. - 1674. IV. 24: a (Szepes)Váraljára küldött rendkívüli törv-szék a ~ 42 prédikátorát vagyonvesztéssel száműzetésre ítélte. - Céheinek említése: Béla, Leibic, Durand és Ruszkinóc 1551: posztókészítő, mészáros, szabó, varga (cipész); Felka 1837: ismeretlen (vegyes?); Igló 1550, 1775: szabó, 1658: csizmadia, 1727: szűcs, 1782: kereskedő (kalmár), 1796: kőfaragó, kőműves, 1828: vörösrézműves; Podolin 1415: csizmadia; Poprád 1825: csizmadia. - Lengyo. első, 1772. VIII. 5-i fölosztása után, 1773. IX. 18: a Varsóban (m. részről Reviczky Károly br.) aláírt lengy-osztr. szerződés 4. pontjával a lengy. birtoklás megszűnt, Mária Terézia (ur. 1740-80) a ~t visszacsatolta Mo-hoz. - 1778: a ~, valamint Gnézda, Podolin és Lubló városokból kir. rendelettel a →tizenhat szepesi város kerülete néven önálló törvényhatóságot létesített. Ez volt a befejező szakasza a kirnő 1776. I. 15: a besztercebányai, rozsnyói és szepesi ppségeket alapító, VIII. 9: Fiumét, 1778. VI. 6: a →temesi bánságot Mo-hoz visszacsatoló igazgatási rendezésének. 88

Sváby Frigyes: A régi vm. Lőcse, 1889. - Csánki I:245. - Sváby Frigyes: A Lengyo-nak elzálogosított XIII szepesi város tört. Lőcse, 1895. - Divéky Adorján: A Lengyo-nak elzálogosított XVI szepesi város visszacsatolása. Bp., 1929. - Fekete Nagy Antal: A Szepesség ter. és társad. kialakulása. Uo., 1934. - Céhkataszter 1975. II:259.