Magyar Katolikus Lexikon > T > tisztaság


tisztaság (lat. castitas): 1. A Szentírásban. Az ÓSz-ben a tahor szó szinte mindig a kultikus ~ot jelenti, de a Péld 20,9: a tisztaszívűségről van szó. Az ÚSz-ben jelenti a test, a szív, a szándék és a hit ~át (2Kor 11,2; Fil 4,8; 1Tim 4,12; 5,22; Tit 2,5; 1Pt 3,2). →házasság, →szüzesség - 2. erkölcsi erény, a →mértékletesség fajtája, mely képessé tesz a nemi gyönyörködés és az arra irányuló vágy fölötti önuralomra (→hatodik parancsolat, →kilencedik parancsolat, →nemiség). - A ~ teljes, ha valaki nem csak a bűnös, hanem a megengedett nemi gyönyörről is lemond; ez a ~ tökéletes, ha egész életre szól (→szüzesség, →tisztasági fogadalom, →József-házasság); tökéletlen, ha az életnek csak bizonyos időszakára korlátozódik (házasság előtt, özvegyi állapot). A ~ állapotbeli, ha a nemiséget a krisztusi erkölcs törv-ei szerint éli meg az ember (→házasság). - 3. →tisztasági fogadalom. - 4. A ~ elleni bűnök: →nemi erőszak, →önfertőzés, →paráználkodás, →pornográfia, →prostitúció, →tisztátalanság. R.É.-**

KL IV:358. - BL:1827. - Schütz 1993:391. - KEK 2337-2350.