Magyar Katolikus Lexikon > T > tisztátalan


tisztátalan: a →tiszta ellentéte. - A mágikus gondolatvilágban ~ az, ami veszedelmes erőkkel terhes, v. ilyeneket szabadíthat föl, ezért kerülendő →tabu. Tisztátalannak számítanak különféle emberek, tárgyak, állatok v. cselekvések (pl. a nők havi vérzésük idején v. szülés után, a halottak, a kígyók). - Kultikus értelemben: rituális vagy erkölcsi akadály, mely az embernek az istenséggel való kapcsolatát lehetetlenné teszi. - Jahve, a szt Isten nem tűr semmilyen tisztátalanságot; ezen alapszik Izr-ben minden →tisztasági törvény (Lev 11,44; 19,2; 20,7;. 21,6-8.23; 22,2.9.32). Jahve „féltékeny” Isten, aki nem tűr meg más istent maga mellett (Kiv 20,3-5; MTörv 5,7), népe ezért elsősorban azáltal válik ~ná, hogy idegen isteneket tisztel (Jer 2,7.23; 3,2; Ez 36,17; Oz 6,10), halottlátóval v. jövendőmondóval érintkezik (Lev 19,31; 20,6), átvesz halottkultuszra emlékeztető idegen szokásokat (19,27; MTörv 14,1;. 1Kir 18,28), v. kultikus prostitúciót űz (Lev 19,29;. MTörv 23,18; Oz 4,14). Az idegen ország ~ (Iz 52,11; Ám 7,17), mert idegen istenek kultuszának színhelye (1Sám 26,19); sőt, az idegenek ételei is ~ok (Ez 4,13; Oz 9,3; Dán 1,8.12;. Tób 1,11; Jud 10,5; 12,2). Ezért kellett a kánaániak szentélyeit és kultikus tárgyait elpusztítani (MTörv 7,5.25), a zsákmányt pedig megtisztítani (Szám 31,21-24); a fogságból hazatérők is megtisztultak (Ezd 6,20), Jeruzsálem idegenektől „közönségessé” vált kapuit, falait szintén megtisztították (Neh 12,30). Később minden érintkezést kerültek az idegenekkel a ~ná válás elkerülése végett (Jn 18,28; ApCsel 10,28); a körülmetéletlenek számítottak idegennek (11,3). **

KL IV:358. - BL:1823.