Magyar Katolikus Lexikon > T > természetvédelem


természetvédelem: céltudatos, szervezett társadalmi tevékenység, amely feltárja és megőrzi az élő és élettelen természet értékeit. - Mivel a →természet törvényei szerint (→entrópia) egy rendeződő és rendjét fenntartó rendszer csak a környezetét terhelve létezhet, az emberi társad. is csak természetes környezetének forrásait emésztve tarthatja fenn magát. Mivel az elhasznált források jó részét a napsugárzás megújíthatja, ez nem vezet szükségszerűen a társad. hanyatlásához. Azonban számos tört. példa mutatja, hogy a társad-ak pusztulásának fő oka a természetes környezet felélése. Ezért a ~ nem csupán erkölcsi kötelességünk, hanem megmaradásunk alapfeltétele is. - Isten az embert a teremtett világ művelésére és őrzésére rendelte (vö. Ter 2,15). Alakítsuk a világot, alkossunk benne, de közben Isten teremtett világának értékeit meg kell őriznünk. Ezt az isteni rendelést, amely magában foglalja a természet értékeinek megőrzését, akár Isten legnagyobb parancsolatának is tekinthetjük, mivel valamennyi más parancsolat ezt segít betartani. Lehetséges ez az istenképű, az értelmes és szabad ember számára, aki alaposan mérlegel, mielőtt cselekszik. Hisz az Úrban, ennélfogva bízik a teremtett világ jóságában, és a világ teljességében élve felelősnek érzi magát érte. Arra utal a tört. tapasztalat, hogy csak a világot teremtő és fenntartó értelembe vetett hit vezethet a természetes adottságoknak megfelelően élő társad. kialakulására, ami a világ teljességében élő embereken és a világ egészéért felelősséget érző emberi viselkedésen alapul. - Ám a bűnbeeséskor megrendült az ember Istenbe vetett hite, iránta való bizalma. Aki bizalmatlan, az egyúttal bizonytalan is, fél, nem érzi biztonságban magát. Rejtőzne, akár az első emberpár. Ám ha az ember fél, látóhatára erősen beszűkül. Ettől fogva az ember viselkedését nem annyira az értelme, hanem sokkal inkább az ösztönei irányítják. Emiatt már nem a világ egészében él, hanem annak csak egy kis biztonságosnak vélt tartományában és csupán az ittre és a mostra tekint. Mivel az ösztönei vezérlik, már nem igazán szabad, hanem megkötötté vált, hasonlóan az állathoz. Értelmét csak arra használja, hogy az ösztöneinek megfelelő törekvéseket, igényeket, érdekeket kiszolgálja. Mivel szabadságával és értelmével csak alig él, az ember elvesztette istenképűségét és a legértelmesebb állattá vált. Felélve éltető környezetét, az ember nemcsak saját, hanem elődei bűneiért is bűnhődni fog. V.Lá.