Magyar Katolikus Lexikon > T > teremtettség


teremtettség: minden véges létezőnek az a sajátsága, hogy létét teremtés által kapta. - A kinyilatkoztatás szerint a teremtmények állandó függésben vannak Istentől. A teremtéstört. nemcsak a világ kezdetére mutat rá, hanem azt is kifejezi, hogy Istennek abszolút uralma van a világ fölött. Az ÓSz-ben a teremtés a szöv. előföltétele, az ÚSz-ben Isten országának és az üdvösségnek a hordozója. Az ap. igehirdetés főleg a pogányok előtt emeli ki a ~et. Teol-ilag ez közp. fogalom, mert a kegyelem, a bűn, a krisztológiai vonatkozás és az eszkat. teljesség csak ennek alapján fejezhető ki. A teremtmény ezt a jegyet sem a bűnben, sem a kegyelemben, sem az üdvösségben nem veszti el. A ~ a világban az ellenképe az Istenben levő teremtő aktusnak. Isten a maga szentháromsági életében utánozhatatlan, ő nem lép ki magából, hanem mint transzcendens ok hozza létre teremtményét, saját dicsőségére. A teremtmény ellenben azt mutatja, hogy mástól van, más tűzött célt eléje. A teremtés mint kifelé mutató aktus Istenben föltételezi a belső szentháromsági életet. Ez a belső élet szükségszerű és örök (személyek származása), de Istennek van olyan szabad akaratú életnyilvánulása (szava), amelynek kifelé is megvan a véges és időbeli hatása. Létrehoz valamit, ami nem ő. Mivel megvan a kapcsolat a belső isteni élet és a teremtő aktus között, azért a teremtmény nem lehet független az isteni élettől. Különösen vonatkozik ez az öntudattal rendelkező emberre. Teljességét, célját, boldogságát csak őbenne, a végső forrásban találhatja meg. A teremtő és a teremtmény között tehát végtelen különbség van, de mivel Isten gondolatát hordozza és tőle kapta létét, azért van analógia is (→analogia entis). Innen van az is, hogy a teremtmény a teljességét csak az eléje tűzött célnál érheti el. A ~ből következik, hogy az értelmes teremtmény viselkedésében alá van vetve Isten akaratának. Az ember ~énél fogva erkölcsi lény, amennyiben Isten képmása és fölismeri a tőle való függést (term. törv.). Isten azonban nem term-es célt tűzött az ember elé, hanem termfölöttit, azért ennek eléréséhez a kinyilatkoztatott törv-t is meg kell valósítania. Ehhez megkapja a segítséget kegyelem formájában. A végső cél és a boldogság csak az Isten színelátásában valósul meg, mert az ember előtt ott tárul föl a lét teljessége. A Szentírás ezt azzal jelzi, hogy „Isten lesz minden mindenben” (1Kor 15,28). G.F.

LThK VI:598.