Magyar Katolikus Lexikon > T > telegdi főesperesség


telegdi főesperesség, 1226(?)-1545: az erdélyi egyházmegye legterjedelmesebb s legtöbb plébániájú főesperessége. - Alesp. ker-ei: a marosi a Maros közép-völgyét, a Nyárád völgyét Székelyvásárhely (Marosvásárhely) közp-tal, az erdőháti a Nagy-Küküllő völgyét, a csíki az Olt felső-völgyét és a Maros eredetének vidékét - Alcsíkot, Felcsíkot, Kászont és Gyergyót - foglalta magában. Ezt az egész ter-et hívták Telegdnek. 1339: a marosi ker-ben (kb. Maros szék) 49, az erdőháti ker-ben (Udvarhely szék) 38, a csíki ker-ben (Csík szék) 18 pléb-t soroltak föl. - Főesp-ei 1276: Magister Ladislaus, v. Lorandi; 1278: Andreas; 1288: Magister Kilianus; 1303: Nicolaus; 1318-38: Magister Benedictus Buken de genere Damyán; 1342-47: Magister Stephanus; 1357-60: Magister Ladislaus Lépes; 1370-73: Magister Joannes; 1396: Stephanus; 1437: Joannes; 1443: Andreas; 1447-65: Stephanus; 1467-77: Stephanus de Gordwa; 1487-1504: Magister Joannes; 1508-23: Magister Joannes Lazó (1448 k.-1523. VIII. 17); 1535: Venerab. D. Thomas de Sajó Szent-Péter; 1542-45: Joannes de Twvys (Tövis). 88

Memoria Trans. [1843]:LXIII. - Beke Antal: Az erdélyi egyhm. képe a 14. sz. elején. Esztergom, 1894:163. - Endes 1935:125.