Magyar Katolikus Lexikon > T > tapló


tapló, fatapló (lat. fomes, Poliporus Fries): a hártyásgombák alcsaládjának tagja, a tűzgyújtás hagyományos kelléke. - A nyers ~t ki kellett készíteni. Siklódon (Udvarhely vm.) fejszével leütötték a fáról, porhanyós belét kitisztították és szárították, majd bottal puhára verték és hamuval kevert vízben fölforralták. Ha kihűlt, megszárították, s fejszefokkal verték, hogy a hamu kiszálljon belőle. - A száraz ~ a tűzkőből csiholt szikrától izzani kezd, csóvába, csutakba csavart száraz falevélbe, avarba, szénába v. szalmába dugják, s addig csóválják, míg a csutak az izzó ~tól lángra nem lobban. - A m. ~t még a 19. sz. elején is nagy mennyiségben szállították külf-re. - A lúgban kifőzött dió-, alma-, körte-, eperfa-~gombából a →tímárok festéket készítettek. - A Szentírásban József álmai ~ként lobbantották lángra testvérei irigységét és gyűlöletét (Ter 37,8: Vg.); az →érzéki vágynak (concupiscentia) van ~ szerepe a bűn létrejöttében. **

Pallas XV:932.