Magyar Katolikus Lexikon > T > tanúkkal való bizonyítás


tanúkkal való bizonyítás: peres eljárásban részt nem vevő személyek tanúságtétele bíró előtt a megállapításra/bizonyításra szoruló tényekről. - A bíró szerepe a ~ vezetése és felügyelete terén tevőleges (vö. 1452.k., 1550.k. 1.§, 1554.k., 1558-1560.k., 1563.k.). A ~ a bíró vezetésével minden ügyben megengedett (1547.k.), a házassági ügyekben pedig különösen is fontos. Túlnyomó jelentősége ezekben a perekben nemritkán onnan is adódik, hogy nem szerezhetők be kellő okiratok v. szakértői vélemények. Az egyh. bíróság ui. többnyire nem rendelkezik eszközökkel arra, hogy ezekhez az érintett fél akarata ellenére hozzájusson. A szakértői vizsgálat megtagadását a fél részéről ált. szintén nem lehet a vizsgálatot megtagadó állítása elleni bizonyítéknak értékelni. Ha pl. az egyik fél pszichés képtelensége v. impotenciája címén a másik fél támadja a házasságot, abból, hogy az érintett magát egészségesnek mondja és megtagadja az orvosi vizsgálaton való részvételt, még nem lehet az adott betegség meglétére és így a házasság érvénytelenségére következtetni. Ilyenkor különös súlya lehet a ~nak. Többnyire vulgáris módon megfogalmazott vallomásaik pontos értékelése azonban a bíróságot nehéz feladat elé állíthatja. Sz.Sz.A.

Erdő 1991:598.