Magyar Katolikus Lexikon > T > tanúfal


tanúfal: a régészeti ásatás során föltárt árkokat és szelvényeket elválasztó, 50-100 cm széles földsáv, amelynek oldalai a lelőhely időbeli változásairól tanúskodó föld-, törmelék-, égés- stb. rétegek helyzetéről tájékoztatnak. L.P.