Magyar Katolikus Lexikon > T > tagosítás


tagosítás, 1836.-1947. júl. 31.: birtokrendezési forma, az egy személy tulajdonában levő, széttagolt, apró földterületek rendezése, összevonása a község birtokosainak egyetértésével annak érdekében, hogy a birtokosok azonos minőségben 1-3 tagban, gazdaságosabban művelhessék földjüket. - Mo-on 1836-70: az úrbéri birtokrendezések és a ~ok - a Felvidék és Erdély kivételével - általában befejeződtek; 3 fő formája között választhattak: egytagos, fordulós, dűlős tagosítás. - A szabad, tanyai gazdálkodást az egytagos forma segítette, melyhez legalább 7 kh birtok kellett, ez eltartott egy családot, elegendő munkát adott a családtagoknak, ezen még érdemes tanyát építeni. A birtok elaprózódása gyorsan újra szükségessé tette a ~t; 1880-90: az új jogi szabályozással a ~ új szakasza kezdődött, de a parasztbirtok szétszórtságát megoldani nem sikerült. A ~ után ott is megkezdődött a tanyásodás, ahol korábban erre a szétaprózódott birtok miatt nem volt lehetőség. Az 1908:39. tc. alapján kiadott 60/1909. IM sz. és az ezt helyettesítő 5000/1928. IM sz. rendeletben a ~ költségeit az áll. előlegezte, a visszatérő előlegeket újabb ~okra költötte. 1920-30: a községek 10 %-ában a határ még rendezetlen, kb. 320 községhatár (kb. 14%) a „jól tagosított”, s a határok kb. 76%-a új ~t kívánt. 1945: a földreform után új ~t nem kezdtek. A 9520/1947. sz. kormányrendelet 1947. VII. 31: a ~i állami alapot megszüntette. 88

Agrártört. tanulmányok. Bp., 1960. (Simonffy Emil: Úrbéri birtokrendezések Zala m-ben a jobbágyfelszabadítás után) - A parasztság Mo-on a kapitalizmus korában 1848-1914. Szerk. Szabó István. Bp., 1965. (Für Lajos: Jobbágyföld - parasztföld; Simonffy Emil: A parasztföld és a tagosítás) - A m. áll. szervei II:622. (s.v. tagosítási állami alap)