Magyar Katolikus Lexikon > T > tőr


tőr (lat. mucro): 1. rövid, könnyű, hegyes szúrófegyver 2–4 éllel. A →Hétfájdalmú Szüzet gyakran 7 ~rel a szívében jelenítették meg. Szt Ágnes, Szt Bibiána, Szt Kanut (az oltár előtt szúrták le), Szt Kilián, Szt Krisztina (a sátán kezéből kicsavart ~rel megsebesítette magát, hogy a kísértő utálja meg), Szt Lucia (torkába döfték), Szt Olaf, Avilai Szt Teréz attrib-a. – 2. vadászó eszköz, csapda, csekle (lat. tendicula): A honfoglalás előtti m. nyelvben a bolgár-törököktől átvéve madárfogó háló, mellyel a →solymárok befogták vadászmadaraikat. Mivel a halászó hálót is lehet madárfogásra használni, vsz. hálóval már az ugor-magyar korban is vadásztak. **

MN II:16, 28. – KML 1986:176. (s.v. kés, tőr)