Magyar Katolikus Lexikon > T > túrmezei nemesi kerület


túrmezei nemesi kerület, Túrmezeje, Túrmező, Törökmező (horvátul: Turopolya; lat. campus Zagrabiensis), 1225. – 1848. ápr. 11: önkormányzatú terület a Magyar Királyság DNy-i részén, Ny–Szlavóniában. – →Zágráb vármegyében, Száva jobbpartja (melynek medre Turopolyánál 95, Jaszenovácnál már 190 m. széles) és a Kulpa folyók között, a vukomeriæi domboktól Pleséig és az Odrától Lehenikig terült el. Kb. 600 nemes család 22 falujából és telepeiből álló településcsoport, melyet csak Csécs és Vukovina – a vmi hatóság alá közvetlenül tartozó 2 helység – szakított meg (a 19. sz. végén 22 helyi hatósággal bíró 31 közs-ből állt). Tótország (→Szlavónia) legtermékenyebb tájéka. A 12. sz. elején okl. a zágrábi várjobbágyok mezeje néven említette, a 14. sz. közepén nevezték először „campus Turovo”-nak. Egytelkű nemesei szabadságukat – mely a várszolgálattól való mentességben, s a saját törvényhatósági szervezetben állott (mint pl. a szepesi →tízlándzsás széké) – IV. Bélától (ur. 1235–70) a tatárok elleni vitézségükért 1245: kapták. A kiváltságlevelet utódai, köztük 1466: I. (Hunyadi) Mátyás kir. és az ogy-ek kb. 67 izben megerősítették. A 15. sz. közepén védelmül a törökök ellen a túrmezei nemesek fölépítették a lukaveci váracsot. 1470: hogy jobban ellenállhassanak a törököknek, laki Thúz Istvántól, Medve vár urától 12 lövészt szegődtettek belé. Ettől kezdve 1553-ig váracsuk idegen kezekbe kerűüt, mert Medve vár urai és azok várnagyai jogot támasztottak hozzá és sok dolgot adtak ~ lakóinak. A tűrhetetlen helyzet után 113 előljárójuk 1560: megjelent a zágrábi kápt. előtt s megújította a régi testvériséget és újból írásba foglaltatta régi jogaikat és jogszokásaikat. I. (Habsburg) Ferdinánd (1526–64) kir. 1560: új adománylevelet állíttatott ki részükre földbirtokukról, ez az okl. bizonyította nemesi jogaikat és közös vagyonukat. 1582: határozatukat I. Rudolf király meg is erősítette. – A túrmezeiek erdeje a vukomerici domboktól az alsó Odráig nyúlt. Ebből minden nemesi háznak „jussa" volt, sertéseit ősszel kihajtani makkoltatni az erdőbe, ahonnan szabadon hordhatta a fát, melynek minden eladásából részesedett. A tölgyerdőséget pásztortanyák szerint osztották, ahol tél elején a makkoltatás idején a pásztorok meghúzódtak. A tanyák föld alá épített részében a pásztorok laktak, a sertéseket a földszinten éjszakáztatták. Szt Bertalan napján a ~ összes cselédsége kiment az erdőre, hogy különféle szertartások között megnézze, jó lesz-e a makktermés, mert azt tapasztalatuk szerint ezen a napon látni leginkább. – ~ tisztikara a túrmezei grófból, az algrófból, a nemesi sereg kapitányából, 12 valóságos és több tb. táblabíróból, jegyzőből ügyészből, várnagyból és az erdőőrökből (lugari) állott, akik a 24 közs. képviselőivel képezték a közgyűlést, mely Nagygoricán tartotta üléseit. A tisztújítást évenkint Lukavec várában tartották, ahol a gr-ot is választották. E vár Alsólukavec (Dolnji Lukavec) falu mellett áll, kapuja fölött a túrmezei nemesség kőbe vésett címerével. Egykor közelében állott a Szt Luca-várkpna, s e védsztjük ünnepén tartották a nemesek tisztújító gyűléseiket. Legutóbbi címerét és pecsétjét III. Károlytól 1737: kapta, saját büntető hatósággal, 2 helységbeni vásár és kebelbeli két tp-ának – a nagygoricai Szűz Mária- és a dubrancii Szt Katalin-tp – kegyuraságát. Mivel ~ nemesei a Zrínyiek hatalmaskodásai miatt 1560: a zágrábi káptalan előtt magukat örökbefogadott és osztályos testvéreknek vallották, ezen örökbefogadást Rudolf kir. 1582: megerősítette. ~ és levéltárának székhelye Nagygorica (Velika Gorica), melyet hosszában szelte át a Zágrábból Sziszeken keresztül Petrinjáig vezető, 1787: épített országút. II. József (ur. 1780–90) közigazg. reformja 1785–90: Zágráb vm-be kebelezte,1790: ~ önkormányzatát visszakapta. A ~ gr. 1687–1848: a m. ogy-en a rendi táblán a vmi követek közötti ülésjog szerint a ’dunaiak’ asztalánál, a társországok közgyűlésein szavazati joggal a káptalani követek után foglalt helyet. A vm-től – mint az 1848: az ogy-en is megtörtént – különböző utasítást adhatott. Közigazg-ában a ~et kötelezték Zágráb vm. határozatai, de azokat a gr. hajtatta végre. ~ nemesei Zágráb vm. gyűlésén egyénenként szavazhattak. Fölkelő gyalog csapatát saját zászlaja és parancsnoka alatt állította ki, évenként rendesen a fegyvergyarlatot tartottak. Békeidőkben 120, a 18. sz. végén háborúban 300 főt tartozott fölfegyverezni. A választott kapitányuk vezette csapat a társországok fölkelő seregének része volt, egyenruhája sötétkék attiladolmány fehér zsinórokkal. Ez a csapat Draganic falu fegyvereseivel együtt harcolt s 1813: a fr. háborúban I. Ferenctől  az „illyr légió” címet nyerte. A Zágráb vm 1/6-át kitevő ~nek az 1827: készített Catastrum Nobilitatis Campi Turopolya szerint népessége:

község

nemes család

nemes fi

nem nemes

nemes zsellér

szabados

összes lakos

Bukovec

10

72

2

-

-

210

Busjevec

44

137

2

-

-

267

Cerovszkoberdo

10

89

-

-

-

130

Cetkovichberdo

20

125

-

4

-

190

Dragonoscec

39

274

-

-

-

284

Drubranec

15

107

-

-

-

230

Kisgorica

6

24

-

-

-

190

Nagygorica

15

99

1

-

-

251

Gusztelnica

10

62

-

-

-

144

Hrasche

19

79

7

2

-

501

Kobilic

13

59

-

-

-

82

Kuche

52

257

3

-

-

501

Kurilovec

20

94

3

-

-

477

Lomnica

39

218

3

-

2

481

Alsólukavec

4

30

-

-

-

60

Felsőlukavec

27

137

1

-

-

531

Nagymlaka

27

152

3

-

-

330

Mraclin

61

296

-

-

-

560

Pervonosina

3

27

-

-

-

64

Pleszó

12

81

-

-

172

Rakitovec

15

63

-

-

-

237

Vukomerec

15

117

-

-

-

110

22 közs. össz.

476

2595

29

6

2

6002

1843. IV. 22: Haller Ferenc gr. horvát bán (1842–45) nem nyitotta meg a zágrábi szabort, mert a túrmezei nemesek a horvát-m. párt többségét biztosították (csak azok IV. 24: távozása után kezdték az ülést). XII. 9: Zágrábban az illír párt (horvát nemz. párt) és a horvát-m. párt tagjainak összecsapásában 2 főt megöltek, az utóbbiakat (főként túrmezei nemeseket) kiűzték a városból. 1845. VII. 28: Zágráb vm. tisztújításán a horvát-m. párt győzelme után VII. 29: a vesztes illír párt és a katonaság összecsapásában 17 embert megöltek. IX. 26: a szabor elfogadta a kir. IX. 14-i leiratát, mely a személyesen megjelent nemesektől – Josipovich Antal (1806–1874) túrmezei gr. tiltakozása ellenére – megvonta a szavazati jogot, X. 9: a túrmezei nemeseknek csak 1 szavazatot adtak, amit XI. 12: Pest vm. föliratban 1846. III. 3: Zala vm. közgyűlési körlevélben ítélt el. 1848. III. 16: Josipovich Antal ~ követe tagja volt az ogy. követeléseit Bécsbe vívő küldöttségnek. IV. 11: az ogy. az ősiség eltörlésekor jogállását megszüntette, Zágráb vm-be kebelezte. – Josip Jelacic horvát bán (1848–59) beiktatás és eskütétele előtt IV. 19: maga elé idéztette a magyarérzelmű ~ 24 bíráját és rögtönitélő biróságot állitott, nem engedelmeskő ~i lakosságot V. 25: éjjelén megtámadta, a nemzetőreit lefegyverezte, Josipovich István (1830–93) zágrábi főispán lakását kirabolta, értékeit Zágrábba vitette, a ~ székházára horvát zászlót tűzetett. 1867–1918: a ~ "ispánja" →virilistája a horvát szabornak, amely rendszerint beválasztotta a m. ogy-re küldött tagjai közé. ~ a 18. sz-tól a zágrábi egyhm. egyik főesperessége. A túrmezei ill. turopolyjei előnevet pl. a Wlassich család, a turopolyait Vrasich Jenő (1872–) szfőv. főig. (Rákosliget) viselte.  88

Athenaeum 1842. (Ercsi Pál [Pauler Tivadar álneve]:Túrmező)Palugyay Imre, ifj.: ~ oklevelekkel kísért jogtört-i ismertetése. Pest, 1848. – Új M. Múzeum (1850–51, Adalékok a túrmezeiek tört-éhez) – Palugyay Imre: A kapcsolt részek (Slavonia-Croatia) történelmi s jogviszonyai Mo-hoz. Pozsony, 1863. – Szeremlei 1867. I: 47., 106. – Pesty. 1880. II: 508. – Kéry 1899: 769.