Magyar Katolikus Lexikon > T > tövises vérfű


tövises vérfű (gör. akanthosz, lat. Sarcopoterium spinosum): a rózsafélék családjába tartozó növény. – Préd 7,6: olyan az oktalan kacagása, mint az égő tövis ropogása (vö. Oz 2,8; Náh 1,10; Mt 27,29;  Mk 15,17; Jn 19,5). – A fél méteres, gömbszerű, sűrűn tövises növény a jellegzetes K-mediterrán tüskés törpecserjés, a batah uralkodó faja, de ma már csaknem minden sziklai és út menti növényegyüttesben megtalálható. Sűrűn, zegzugosan elágazó szárain rövid, levéltelen, fehér tövissé módosult törpehajtások fejlődnek, amelyek tövében erednek 5–7 pár tojásdad levélkéből összetett, élénkzöld, szárnyas levelei. Párta nélküli, egyivarú virágai szürkén gyapjas vesszőin rövid virágzati szárakon fejecskében csoportosulnak. Felül az élénkpiros, tollas bibéjű termős virágok húsos, fehérlő gömbjei sorakoznak, alattuk a 10–30 rövid sárga porzós virágok ülnek, amelyek beporzás után csakhamar lehullanak, hogy helyet adjanak a rövid termésfüzérnek, amelyet 2–3 magvú, borsónyi, mély borvörös színű bogyószerű termések alkotnak. Az évente 2x is virágzó növény hajtásai a termésérés után teljesen elszáradnak. A fátlan pusztaságokon nagy tömegekben felhalmozódó tövises növény, amely még élő állapotában is jól ég, a beduinok igen fontos tüzelőanyaga. – Rokon fajai: a pusztai kopaszka, a szegfűfélékhez tartozó, 40 cm magas hajlékony szürkésfehér szárú tövises félcserje: 1,5 cm-nyi szálas húsos leveleinek tövéből rövid kocsányon hordozza kis gömbös virágzatát; a tövises noécserje meszes pusztákat kedvelő, kopasz, egyéves törpecserje; a sivatagi porcfű alul fásodó, fényes, csontfehér színű méteres cserje, a forró Aravah völgyben, valamint Edom és Moáb sivatagjaiban gyakori. Húsos levelei visszahajló hegyes tüskékben végződnek, a nagy murvalevelek tövében fejlődő virágok apró szőrcsomóknak látszanak.  Ky.Z.

Kereszty 1998:423.