Magyar Katolikus Lexikon > T > tömegtájékoztatás


tömegtájékoztatás: sokaságnak szóló, irányított közlés. – Jó esetben igaz →ismeretek közlése, rosszabb esetben a hatalom eszköze arra, hogy egy kisebbség akaratát átvigye a többség befolyásolására. II. János Pál p. (ur. 1978–2005) egyik utolsó megnyilatkozásában ezeket írja: A ~nak nagy súlya van a mai világ életében. Jóllehet a család élete és erkölcsei, valamint a gyermeknevelés szempontjából a ~nek üdvös hatásuk is van, eszközei mind érzelmileg, mind értelmileg, mind a vallás és az erkölcs tanítása szempontjából nagy veszedelmet is hordozhatnak, főleg ha fiatalokról van szó: megnyerő, művészi módon, de tudatos irányítás alatt (manipuláltan), miként a világ sok országában sajnos megtörténik, olyan ideológiák eszközei lehetnek, amelyek az embereket elválasztják egymástól, s hamis ítéleteket alakítanak ki bennük az életről és a családról, a vallásról és az erkölcsről, mivel nem tisztelik az ember igazi méltóságát és rendeltetését. – E veszedelem nagyon közelről fenyeget, mert „a mai életmód különösen az iparilag fejlett országokban igen gyakran ráveszi a családokat, hogy nevelői feladatukat elmulasszák, illetve könnyen kibúvót találjanak alóla (elsősorban a televízió és bizonyos népszerű olvasmányok által) úgy, hogy mással kötik le a gyermekek idejét és aktivitását”. Ebből ered a „kötelezettség..., hogy leginkább a kisgyermekeket védjék meg az olyan „befolyásoktól, amelyek e tömegtájékoztató eszközökből áradnak feléjük”, továbbá, hogy gondoskodjanak ezen eszközök bölcs használatáról a családon belül. Így a család feladata az is, hogy a gyermekek teste–lelke számára egészségesebb, hasznosabb és tartalmasabb szórakozásokat találjanak, „hogy a gyermekek szabad idejét hatékonyabban felhasználják és többre értékeljék, s hogy a gyermekek képességeit helyes irányba tereljék”. – Mivel pedig a ~i eszközök éppen úgy, mint az isk. és a környezet igen nagy hatással vannak a gyermekek nevelésére, a szülőknek tevékeny részt kell vállalniuk ezen eszközök használatában és ellenőrzésében, és éberen kell ügyelnünk arra, milyen hatást váltanak ki a gyermekekben. De olyan döntések meghozatalánál is szerepet kell vállalniuk, amelyeken fordul, „hogy a gyermekek lelkiismeretét a valóságnak megfelelő és kiegyensúlyozott ítélet irányába tereljék, és kialakítsák bennük a józan válogatási készséget”.

Ehhez hasonlóan a szülők, kapcsolatot találva a programok alkotásának és közvetítésének felelős vezetőivel, keressék a módját, hogy a sugárzott műsorok és a közzétett anyagok ne homályosítsák el és ne tiporják sárba azokat az alapvető emberi értékeket, amelyek a társad. közjavához tartoznak, hanem ellenkezőleg, reálisan mutassák be a család problémáit és azok helyes megoldásait. „A gyártóknak ismerniük és tisztelniük kell a család igényeit, melyek olykor valóban lelki erősséget és mindig pontos kötelességtudatot követelnek tőlünk. Kerülniük kell ui. mindent, ami a család életét, stabilitását, kiegyensúlyozottságát és boldogságát sértheti. A család alapvető javainak megsértése, akár a szerelemről, akár a válás védelméről, akár erőszakról v. a fiatalok társad-ellenes magatartásáról van szó, az emberek igazi javainak megsértése is.” – Hasonló alkalommal mi magunk is kijelentettük a következőket: „A családnak módot kell adni arra, hogy jelentős mértékben megbízhasson mindazok jóakaratában, becsületességében és lelkiismeretességében, akik a ~sal foglalkoznak. Ilyenek a kiadók, az írók, a gyártók, a rendezők, a dramaturgok, a kommentátorok, a hírmondók és a színészek. Ezért kötelező az Egyh. számára is, hogy minden módon törődjék azokkal, akik ilyen területeken dolgoznak; bátorítsa és támogassa azokat a kat-okat, akik arra éreznek adottságot és hivatást, hogy e kényes és nagy megfontoltságot igénylő munkát magukra vállalják. **

II. János Pál pápa: Il rapido sviluppo ap. levele. 2005.