Magyar Katolikus Lexikon > T > térdelés


térdelés, térdenállás (lat. flexis genibus): a teremtmény alázatának jele. - Az egyházatyák szerint a térdelő ember megkisebbített termete a Teremtő előtti kicsinység és esetlegesség kifejezése (→imádkozó testtartás), a ~ a lélek alázatának legjobb kifejezője. Szt Ambrus szerint minden egyébnél „jobban enyhíti a bántást, engeszteli a haragot és hívja a kegyelmet”. - A lit-ban ~ van, azaz letérdelünk a szentmisében az átváltoztatás alatt és az Oltáriszentség felmutatásakor; szentségkitételkor, a →Te Deum 4 sora alatt, az Úr halálára való emlékezéskor Virágvasárnap és Nagypénteken a passióban. - A keleti egyházban megfelelője a →proszküneszisz. **

KL IV:335. - Radó I:45.