Magyar Katolikus Lexikon > T > ténykétség


ténykétség (lat. dubium facti): Akkor áll fenn, ha azért kérdéses a törvény alkalmazhatósága egy adott esetre, mert a körülmények hiányos ismeretében nem tudjuk, hogy ebben az esetben megvalósult-e az a tényállás, amire egyébként a törvény biztosan vonatkozik. - ~ esetén a tényállás meglétét kell föltételeznünk, vagyis azt, hogy a törv. kötelez. Ilyenkor az ordináriusok →felmentést adhatnak a törv. alól, föltéve ha ezt (amennyiben fenntartott felmentésről van szó) meg szokta adni az a hatóság, akinek fenn van tartva (14.k.). Ez a felmentés feltételes (ad cautelam), ti. hallgatólagosan feltételezi, hogy a tényállás megvalósult. Ellenkező esetben ui. semmilyen felmentés nem volna szükséges. Sz.Sz.A.

Erdő 2005:98.