Magyar Katolikus Lexikon > T > télizöld meténg


télizöld meténg, bőrvény, koszorúzöld (lat. Vinca minor): a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó, árnyékos helyeken élő, kúszó, fényes, bőrnemű levelű, kék virágú, mérgező, kerti dísz- és gyógynövény. - Teáját vizelethajtónak, étvágyjavítónak és magas vérnyomás elleni szernek használják. Orvosi hasznát Mo-on először 1578: Melius Juhász Péter a Herbáriumban említi, hasfájást és vérfolyást gyógyító hatásúnak mondja. Emellett szerinte a leányok koszorúkötésre is használták. M. tájnyelvi, ma is élő nevei: boncs, folyófű, erdei puszpáng, földi borostyán, mirtuszkoszorú, szárfű, zöldág, örökzöld perving (ez vsz. a kk. lat. Pervinca átvétele). Hatóanyaga a vincamin, ami az agyértágító Cavinton gyógyszer alapanyaga. Napjaink gyógyszerészeti gyakorlatában a ~ drogneve: Herba Vincae minori. A termesztésére utaló nyomok a 16. sz-tól ismertek. - Mint örökzöld az örök életet, a halhatatlanságot és a föltámadást jelképezi, ezért gyakori temetői sírnövény. A ker. műv-ben az örök életet és az édenkertet jelképezi, a boszorkányság és a varázslat ellenszere. Ezért pl. Szt György leterített sárkánya ~en fekszik. S.J.

Rápóti-Romvári 1972:196. - Stirling II. - KML 1986:300.