Magyar Katolikus Lexikon > T > Turócbéla


Turócbéla, v. Turóc vm. (Belá, Szl.): egykor önálló plébánia, 1900: Necpál filiája. – Tp-a a 14–15. sz: kőfallal kerített alacsony dombon épült, Krisztus Szt Testének tiszt-ére sztelték, 1749: átalakították. Egyhajós kőépület, Ny-i toronnyal. Szentélye egyenesen záródik, egy keresztbolttal. É-i falán lóhereíves nyílású szentségtartó fülke, átfont pántos vasrácsozattal. A hajó boltozata 18. sz., ablakai, mint a szentélyben, csúcsívesek. A torony 2. emeletén, a kapu fölött kereszt alakú lőrés. Főoltára 18. sz., barokk faragványokkal. Volt három 15–16. sz. szárnyasoltára. A Háromkirályok-oltár fődomborműve a turócszentmártoni múz-ba, szárnyképei az angyali üdvözletet, az utolsó vacsorát és a mannahullást ábrázoló festményekkel s a Bold. Szűz oltárának szobrával és két szárnyképével a bpi Szépműv. Múz-ba kerültek. A Szt Anna-szárnyasoltár fő szobra a ~i Mettercia. **

Radocsay 1967:31. – Divald 1999:418.