Magyar Katolikus Lexikon > T > Turóc vármegye


Turóc vármegye (lat. comitatus Thurociensis), 1330 k. – 1918. dec.14: közigazgatási terület a Magyar Királyságban, a Felvidék ÉNy-i részén. – É-on Trencsén, ÉK-en Árva, K-en Liptó és Zólyom, D-en Bars és Nyitra, Ny-on Trencsén és Nyitra vm. határolta. Magas hegyektől körülvett katlan, ÉK-i és ÉNy-i természetes átjárókkal, ahol a Vág folyó a hegyet áttöri, É-on a Kis-Fátra (Fátra-Kriván) hg., (Kis-Kriván csúcs tszf. 1711 m.). Ezt a Vág kralováni szorosa választja el a Nagy-Fátrától, melynek révén Liptó és Zólyom vm-vel határos. DNy-on a Zsgyár-hegység (tszf. 893 m.) a határ Bars vm. felé. Ezt a Nyitrafő–Znióváralja nyereg (tszf. 621 m.) választja el a Rajeci-havasok csoportjától (Orrkő tszf. 1353 m.; Nagy-Lüka tszf. 1477 m.), a hegycsoportot a Sztrecsnói szoros a Kis-Fátrától; völgyei É–D irányban tszf. 376–565 m. Földjét a bronzkorban lakták. Völgyeiben az Árpád-házi kir-ok idején szétszórt kir-i várjobbágy-telepek lehettek, az I. Géza által 1075: alapított (Garam)Szentbenedeki és a Hont-Pázmán nb. Lambert 1124/31: alapította bozóki bencés apátság fönntartására szánt falvak mindegyike ~től D-re található. A 12. sz. 2. felében a bányák művelésére szászokat telepítettek. Benépesítését a tp-ok alapítása jelzi: 1230: Folkusfalva, 1233: Mattyuch, 1235: Pribóc, 1240: Lászlóc, 1242: Zanasán, 1242: Draskfalva, 1244: Rákóc, 1245: Vendéghegy, 1245: Videfelde, 1248: Konopota, 1249: Jordánfalva, 1250: Kismajuch; a népességét vsz. a tatárok elől menekülők szaporították. Turóc (Turul) várát a Forgácsok őse, Ivánka a →tatárdúlás előtt építtette, 1241. IV. 11: a muhi csatavesztés után IV. Béla kir. (ur. 1235–70) a mongolok (tatárok) elől e várba menekült, VII. 15: megalapította Znió(váraljá)n a turóci prem. prép-ságot, mely hiteles helyként működött. – Mo. újjászervezésekor 1255. VIII. 19: a várjobbágyoknak, akiket 6 fő után a kir-i seregbe egy páncélos küldésére kötelezett, művelt földjüket adományozta. 1257. VI. 12: az eltávozott kir. népeknek visszatértükkor földet és kiváltságokat adott. – 1310: Csák Máté (+1321) elfoglalta a Balassáktól Turóc, Szucsán és Lipcse (Zólyom vm.) várát, birtokait 1315. V–VII: az ellene vonult Luxemburgi (Vak) János (ur. 1310–46) cseh kir-tól megvédte. I. (Anjou) Károly Róbert kir. az oligarchák elleni harcában, 1321. III. végén Ugróc vár bevétele után Szucsán vár kapitánya is átállt a kir-hoz. 1339-ig – Zólyom vm. fölosztásáig – Liptóhoz hasonlóan, a zólyomi ispánság egyik ker-e; alispánjai 1332–37: Márk comes, 1338: Gergely és Miklós mesterek.  1339. XI. 19– (már): a két kir. vár, Szklabinya (első eml. 1309) és Blatnica (első eml. 1323) ispánjai Gilét fia Miklós és János mesterek kormányozták, akiket zászlósurak (1350–54: Szécsényi Tamás [főispánként], 1354-55: Drugeth Miklós, 1355-58: Szécsi Miklós országbírók) követtek. ~ központja Szentmárton, aminek I. Károly Róbert 1340: Korpona (Hont vm.) városi jogát adományozta. 1391: Bebek Imre országbíró (1386–92) és liptói ispán Szentmártonban tartotta a nemesi birtokok vizsgálatát. Az 1390-es évektől adományként földesurak birtoka, Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387–1437) Szklabinát, az ispáni tiszttel együtt 1411. IX. 24: a lengy. Balicki családnak adta zálogba, akik 1469-ig birtokolták. A 13. sz.–1323: álló majd lerombolt, a Vág balparti útnak Turócból jövő út torkollását vigyázó Szucsán várát szentmiklósi Pongrác István elfoglalta és 1449 k. romjaiból erődítményt emelt rajta. 1436: befészkelte magát  Blatnica várába s azt később Necpáli László szakolcai várkapitánynak 7000 arany forintért eladta. Pongrác István a Felvidék réme volt ("turóci király"-nak hivták); fegyveresei ~t és környékét a huszitákhoz hasonlóan évekig fosztogatták. 1449: Hunyadi Jánossal (1407 k. –1456) békét kötött, az egyességbe Baliczky Miklóst is belevették szklabinai várával. 1454: a →turóci prépostság javait Nebojsza Miklós bitorolta. A 15. sz. elejétől a tör. háborúkban ~ Trencsén és Zólyom vm-hez hasonlóan gyalog lövészeket állított fegyverbe. Várai: a 15. sz: Blatnica (első eml. 1372), Szklabinya (első eml. 1309), Szucsán (első eml. 1285-1310), Turul [Turóc, Znió] (első eml. 1242). A Hunyadiak korában piacos mezővárosa Szentmárton és Szucsán, piachelyű mezővárosa Mojs és Turóc [Znióváralja]; a kezdettől ~ székhelyének, Szentmártonnak szerdánként rendezett heti vásárait (a vm. okl. kiadásának napjaiból következtethetően) 1398 után csütörtökön tartották. I. (Hunyadi) Mátyás kir. ~t Szklabina várával és örökös főispánságával 1470. IV. 23: Ernusz János kincstartónak, annak kegyvesztése után 1474. VI. 23: Peck Pálnak  adományozta. 1491: Korvin János (1473–1504) Szklabina várát, uradalmát a Bajmóc várral és uradalmával (Nyitra vm.) együtt eladta Szapolyai István nádornak és fiainak, akiket 1496. V. 7: iktattak birtokukba. – Tőlük a lengyel Kosztka Miklós és Péter kapta. Kosztka Miklóst –  Árva, Sztrecsén, Létava, Lipcse, Znió, Szucsán várak, Zsolna városa és a turdosini harmincad birtokosát – I. (Szapolyai) János kir. (ur. 1526–40) a felvidék főkapitányává tette, bár 1528–1707: a habsburg-párti Révay-család tagjai a főispánok ~ ben. 1532: XI. elején Kosztka a tescheni megállapodásban Árva és Sztrecsény (Trencsén vm.) várakat, Zsolna és Szucsán városokat tartotta meg, Liptó és ~ét átengedte I. (Habsburg) Ferdinándnak (ur. 1526–64), aki a kir. törv.szék működését szabályozó 1548: 19. tc. szerint bitokolta. I. (Habsburg) Rudolf (ur. 1576–1608) a turóci prép-ságot, újbóli letelepítésekor, 1586. V. 19: az 1567: távozott JT-nak adományozta. Az ogy. 1609: Fülek vár építésére Árva, Liptó, Zólyom, Nógrád, Kis-Hont és ~ vm-ket rendelte. – A reformáció terjedésekor külön ev. egyhm-t alakítottak, amit 1610: a zsolnai zsinat a bányai egyh.ker-be osztott [1651: 17 anyaegyháza létezett]. 1626: Bethlen Gábor erdélyi fejed. hadjárata idején nemessége föliratban panaszkodott Mansfeld és a weimari hg. csapatainak erőszakoskodása és kegyetlenkedése miatt. – ~ Szentmárton vm-i székhely, Szklabina, Blatnica, Mosóc és Znió[váralja] járásokra osztatva, törvényhatóságának pecsétjét 1683-ig a 4 szolgabiró és az alispán együttes magánpecsétje helyettesítette. 1639: saját vm-i  pecsétet kapott, amelyet 1709-ig használt. 1656: Znióváralján a jezsuiták papírmalmot alapítottak. – 1705: ~ a Szécsényben a cs-i önkény ellen szövetkezett 26 vm. egyike. A szab.harc terhei miatt – bár a labanc "Schlick futó hadán kívül ellenséget nem látott" – ~ 1707: emlékiratot írt a nemesi szabadságjogok megsértéséről, arról, hogy II. Rákóczi Ferenc fejed. (ur. 1704–11) rendeletei törvénytelenek, s azt a fejed. tájékoztatása előtt elküldte a szomszédos vm-knek. VI. 6: az →ónodi országgyűlésen a nemesi sérelmekről vitázva, ~ követeit a rendek – mint a Habsburgokkal való megegyezés sürgetőit – Rakovszky Menyhértet fölkoncolták, Okolicsányi Kristófot hűtlenségéért VI. 9: kivégezték. 1709: ~ új címerét az Okolicsányi- és Rakovszky-család címerképéből állították össze s azután ~ tanácstermének asztalát piros posztóval borították. 1734. X. 20: kiadott II. →Carolina resolutio a turóci ev. egyhm-t a dunáninneni ev. egyh.ker-be osztotta (1894: ismét a bányaihoz csatolták). – II. József új közigazg. rendszerében 1785. III. 9: Gömör, Hont, Liptó, Zólyom és ~t a 2. →beszterczebányai kerületbe osztották, melynek biztosa az (egyetlen) ev. vallású Prónay László (1735–1808) ~ valóságos főispánja, Zólyom, Hont, Liptó, Gömör és Árva vm. adminisztrátora és kir. biztosa. – A népszámláláskor 1785: ~ 104 településén (Mosóc, [Turóc]Szentmárton, Szucsán, Turán és Znióváralja mezőváros, 97 falu, + 2 puszta) 5291 házában, 6861 családjában, 35.073 fő élt; ebből 30 pap, 1681 nemes, 15 hivatalnok, 632 polgár, 2224 paraszt, 2638 polgár és paraszt örököse, 3906 zsellér, 1160 egyéb. – II. Lipót (ur. 1790–92) ~ önkormányzatát visszaállította. – I. Ferenc (ur. 1792–1835) önkényesen, az ogy-t mellőzve 1821. IV. 4: elrendelte 28.000 újonc állítását, abból saját hányadát ~ az első parancsra végrehajtotta. 1822. VIII. 13: amikor rendelettel, az adónak ezüst pénzbeni fizetését követelte (100 pengő ft = 250 frt papírpénz) 18 vm-vel együtt csak a 2. parancsnak engedelmeskedett. – 1828: [Turóc]Szentmárton (174 házban, 1134 fő, 164 r. k., 920 prot., 50 izr.), Mosóc (222 házban, 1612 fő, 388 r. k., 1224 prot.), [Tót]Próna (155 házban, 911 fő, 281 r. k., 630 prot.), Szucsán (221 házban, 1425 fő, 468 r. k., 824 prot., 133 izr.), Turán (161 házban, 1850 fő, 228 r. k., 1563 prot., 59 izr.), és Znióváralja (137 házban, 1584 fő, 1572 r. k., 12 prot.) mezővárosokban, 97 falujában, 20 telepén és irtványán 38.306 fő élt. – 1848. III. 16: Justh József és Révay Simon br. ~ követe tagja volt azon ogy-i küldöttségnek, mely III. 16: Bécsbe vitte az ogy. határozatait. Egyidejűleg megjelentek a pánszláv ügynökök, akik főként az ev. falvakban izgattak a m-ok ellen, "hirdetve egy boldog Szlávia feltámadását". 1848. IV. – 1849. VIII: ~ ogy-i követei Justh György (mosóczi), Prónay Gábor (szentmártoni). 1848. IV: egy gyalogos nemzetőr zászlóaljat állított tót legénységgel. IV. 20: a Batthyány-kormány Madocsányi Pált 150.000 ft-tal a Felvidékre küldte, hogy Árva, Liptó, Trencsén, Szepes és ~ ínségeseit segélyezze, hogy földjeik ne maradjanak vetetlenül. XII. 11: Budatinnál (Trencsén vm.) Frischeisen cs-i alezredes csapataihoz csatlakozva Hurbán (1817–88) pánszláv lázadói megtámadták a Querlonde Ferdinand (1811–73) őrnagy vezette honvédeket, bár tót nemzetőrei szétszaladtak,  6 órás tűzpárbaj után Frischeisen Teschenbe (Sziléziába), Hurbán Csacára hátrált; veszteségünk 7 halott 27 sebesült (közöttük Querlonde). 1849. VI. 22: az orosz betöréskor Turócszentmárton utcáin 800 honvéd szuronycsatában próbálta föltartóztatni Grabbe 1000 emberét, sikertelenül. – Ter-e 1123 km² nem változott, de a →Bach-korszakban 1854–60: Árva vm-vel egyesítették. – 1861. VI. 6–7: a →turócszentmártoni gyűlés a tót nemz. létének és egyenjogúságának elismerését, s egy "tót vidék" körülhatárolását kérte a m. ogy-től. A képviselőház 27 tagú nemzetiségi biz-a  VIII. 9: megfogalmazta javaslatát: „1. Mo. bármilyen ajkú polgára a pol-i tekintetben a m. nemz. tagja; 2. a nemzetiségek egyenjogúak, nemzetiségi igényeiket az orsz. pol. egységének korlátain belül szabadon érvényesíthetik”. Ezt VIII. 10: a főrendiház elfogadta, de VIII. 22: Ferenc József cs. az ogy-t föloszlatta. – A →provizórium idején 1863. V. 31: Turócszentmártonban az irod. és tud. irányítására megalakították a Matica slovenská kulturális egyes-et 10.000 köt-es tót kvtárral, érem-, régiség- és növénygyűjtem-nyel, nyomdával. Eln-e →Moyzes István besztercebányai pp., üv. aleln-e Karol Kuzmány (1806–1866) ev. lelkész. A Maticát 1875. XI. 9: m.ellenes propagandája miatt föloszlatták, közadakozásból épített székházát az 1885: alapított, bpi székhelyű Mo-i Tót Közművel. Társ. kapta. – 1869. III: kiadták a Tót Nemz. Párt lapját a Národnie Noviny-t, mely az ev. egyh. és 1868–: a a Turócszentmártoni Részvény Takarékpénztár támogatásával a →pánszlávizmust terjesztette. – Az 1872: 8. tc. eltörölte a céheket, helyettük ipartestületeket szerveztek; céheinek említése (7 településen): (Turóc)Szentmárton 1720: csizmadia, 1723: kalapos; Mosóc 1551: varga (cipész); Mosóc és (Turóc)Szentmárton 1720: szűcs; Mosóc, (Turóc)Szentmárton és  (Tót)Próna 1688: kereskedő (kalmár), kovács, kötélverő, Lakatos, szabó; (Tót)Próna 1659: varga (cipész); Szucsán 1632: varga (cipész), 1632: vegyes, 1669: fazekas; Turóc vm. 1818: molnár; 1836: kelmefestő. – 1869: lakossága a turócszentmártoni és szentmárton-blatnicai járásában, 122 önálló és 11 kapcsolt közs-ében 45.346 fő, 1880: 45.933 fő, 1890: 979 fő. A m-ellenes propaganda terjesztése miatt a kormány 1874. IX. 21: a znióváraljai ferences, 1875. I. 8: a túrócszentmártoni ev. tót nyelvű (1867–75) alimn-okat bezáratta. 1893 őszén a Dunáninneni Ev. Egyh.ker. a turóci esp-séget a bányai ker-hez csatolta. 1895. VIII. 21: Turócszentmártonban megalakították a Tót Múz. Egyletet, ahol 1901. IV. 11: a Tót Nemz. Párt föladta addigi tétlenségét, az ogy. választásokon (nyelvük hiv. elismerése és egyenjogúsága, egyh-i önkormáyzat programjával) 4 mandátumot szerzett. – 1900: 2 járás, 1 nagy- és 95 kisközs. (Ruttka 2.933, Turócszentmárton 2.860, Felsőstubnya 2.225, Szklenó 2.058, Mosóc 2.004 fővel a népesebb közs-ek). Lakossága  51.924 fő, egy km²-re 43,5 lélek jutott, ebből 1358 (2,7 %) m., 10.180 (20,4 %) ném., 37.954 (75,9%) tót, 488 (0,94 %) egyéb anyanyelvü; vallása 20.853 (41,7%) r. k., 26.834 (53,7 %) ev., 2214 (4,4 %) izr. 24 faluban (27,6%) nem élt m. A nem m-ok közü csak 2626 (5,4 %) (összlakosságából 3984 fő 7,67 %) beszélt m-ul. ~ben  3 ipari és keresk., 1 tanítóképző int. (Znióváralján); 2 polg. és 79 el. népisk., 5 kisdedóvó oktatott. A 6 é. fölüli ffiak 26,9 %-a, a nők 32,4 %-a sem írni, sem olvasni nem tudott, a tanköteles gyermekeknek 30 %-a nem járt isk-ba. Az ogy-be 2 képviselőt küldött. Községneveit megállapították, de tözskvezését elhalasztották. –1910: 55.703 lakója volt (népsűrűsége: 49,6 fő/km²) a stubnyafürdői járásban (48 közs. 3962 házában 24.008 fő), turócszentmártoni járásban (46 közs. 4927 házában 31.695 fő), ebből 5560 (9,98 %) m, 10.993 (19,74 %) ném, 38.432 (69 %) tót, 27 oláh, 44 ruszin, 4 horvát, 3 szerb, 640 egyéb (lengy., cseh, cigány, stb.) anyanyelvű. 19 faluban (20,1 %) nem élt m. 13.422 (24,1 %) fő beszélt m-ul; 35.732 (64,15 %) fő tudott írni és olvasni. – Vallása: 25.607 (45,97 %) r.k., 120 g. kat., 305 ref., 27.651 (49,48 %) ev., 8 unit., 30 g. kel., 1.981 (3,56 %) izr., 1 egyéb vallású. Ruttka [6262 fő, 2164 (34,56 %) m., 770 ném., 3213 tót, 3552 (56,72 %) r.k.], Turócszentmárton [4113 fő, 934 (22,7 %) m., 392 ném., 2720 tót, 1.803 (43,84 %) r. k.], Felsőstubnya [2528 fő, 484 (19,15 %) m., 1974 (78,09 %) ném., 70 (2,77 %) tót, 2445 (96,72 %) r. k.], népe 1900: 70,2 %-a, 1910: 65,9 %-a 500 lakosnál kisebb faluban élt. – 1918. X. 26: a Turócszentmártonban megalakított Tót Nemz. Tanács végrehajtó biz. X. 30: elhatározta (az akkor még határtalan) "Szlovákia" csatlakozását Cseho-hoz. XI. 8: az ideigl. csehszl. kormány parancsára a cseh katonák behatoltak ~be, XI. 11: megszállták Zsolnát, Ruttkát, Turócszentmártont [a pacifista Linder Béla (1876–1962) hadügymin. XI. 11: hatállyal leszerelte az 1896 előtt szül. nem tényleges legénységet és tiszteket]. Magerl Károly ezredes a Zólyomban szervezett egy század és egy géppuskás századdal – a Turóc völgyén át előnyomulva, a cseheket XI. 16: Turócszentmártonból, Ruttkáról és Zsolnáról kiverve, Csacára üzte. XII. 3: Károlyi Mihály (1875–1955) min. eln. elfodva a →néprajzi határt demarkációs vonalnak, elfogadta az antant követelését a Felvidék katonai kiürítéséről, XII. 6: a cseh csapatok megkezdék a Feldék megszállását. XII. 11: Zsolnára költözött a Srobár-féle tót tart-i kormány, ezen a napon a cseh csapatok Turócszentmártont is megszállották [a turócszentmártoni tót gárdának a 16. gy.ezr-beli honvédek által elkobzott fegyvereit Jászi Oszkár (1875–1957) nemzetiségi min. annak idején visszaadatta] XII. 14: a csehek bevonultak Ruttkára, ezzel ~ben a m. közigazg., megszünt. A →trianoni béke ~ egészét Csehsz-nak juttatta, melynek közigzg. átszervezésekor ~t megszüntetve, járásait 1923. I. 1: Trencsén nagymegyébe kebelezték. – M. hetilapjai Turócszentmártonban 1886–1910: Felvidéki Híradó; 1903–18: Turócvármegye Hivatalos Lapja; 1911–18: Északmagyarország; 1918: Felvidéki Újság; Ruttkán 1903–04: Ruttkai Hírlap; 1906: Kerületi Értesítő; 1906–18: Felvidéki Magyarság; Stubnyafürdőn 1911–14: Felvidéki Közművelődés; 1914: Védelem. 88

Nagy 1828: 380. – Szeremley 1867: 358. – Gáspár Imre: Hazánk tót népe. Bp., 1879. – Bakó János: Stubnya gyógyfürdő és hévforrásai ~ben. Bp., 1896. – Boldis Ignác. A turóc-szent-mártoni m. k. áll. felső keresk., polg. s el. fiú- és leányisk., valamint kisdedóvó múltja és jelene. Turócszentmárton, 1896. – Kéry 1899: 769. – Prot. m. egyhtört. adattár. 7. évf. (1908: ~i egyh-ak lelkészeinek törv-ei 1550 körül) – ~ községei és egyéb lakott helyei hiv. neveinek megállapítása. [Bp., é.n.] (Klny.  Belügyi Közlöny) – Az 1910. é. népszámlálás. Uo., 1912: 168. – Mályusz Elemér: ~ kialakulása. Uo., 1922. – Az Orsz. M. Régészeti Társ. évkve 1920–22. (Uo., 1923: Ernyey József: A turóci várhelyek és Szklabina) – Beniczky. 1924: 86. – Edelényi Szabó 1928: 683. – Meszlényi Antal: Szelepcsényi prím. és Émo. rekatolizálása (1671–75). Bp. 1935. (Klny. Theologia) – Úrhegyi Emília: ~ helynevei. Bp., 1939. (A M. Nyelvtud. Társ. kiadv. 45.) – Vájlok Sándor: A turócszentmártoni szl. memorandum. (3 tanulm.) Rozsnyó, 1941. Zathureczky Miklós: Egy alispán visszaemlékezései. Bp., [1943] (2. kiad. [1943])Az első mo-i népszámlálás 1785–1787. Bp., 1960: 210. – Herman Ottó Múzeum évkve XII. (Miskolc, 1973: 223. Fogarassy László: Felvidéki gerillaharcok a Károlyi-kormány Idején) – Céhkataszter 1975. II: 74. – Fügedi Erik: Vár és társad. a 13–14. sz-i Mo-on. Bp., 1977. (Értek. a tört. tud-ok köréből 82.) – Zoványi 1977: 660. (turóci ev. egyhm.) – Levtári Közlem. 1989: 199. (Borsa Iván: ~ ispánjai és alispánjai 1526-ig) – Néprajzi Látóhatár  1992: 3/4. sz. (Takács Péter - Udvari István: Adalékok ~ vásáraihoz és a vásározó ~i úrbéresek 18. sz. végi tört-éhez) – Révai új XVIII: 231. [" a turóc-szentmiklósi szl. ngy.-en"] (a 8., 29 sz. térkép)