Magyar Katolikus Lexikon > T > Turán


Turán: Irántól északra, az Aral-tó, az Amu-darja, a Szir-darja és a Kaszpi-tenger mentén elterülő ázsiai sztyep. Ma sivatagos vidék, ősidők óta kulturális terület. 100–200 m tszf síkság, ezért „~i Alföldnek” nevezik; területe 3 millió km². ~ban régebben nagy kultúrnépek (szogdok, baktriaiak), stb. éltek; itt volt a nagy Horezmi birod., ezért ~t sokan az egyik legősibb kultúra bölcsőjének tartják. –A négy világtáj keresk. útvonalai találkoztak e térségben; K-ről a legendás Selyem Út egyik elágazása, DNy-ról a Mezopotámia, ill. Bizánc felől induló, D-ről az iráni útvonalak futottak össze az É-i és K-i lovas népek csapásaival. Ugyanakkor a ~i-alföld nem csupán a különféle árucikkeknek, hanem népeknek is találkozóhelye, átvonulási területe, átmeneti szálláshelye és egyfajta etnikai olvasztótégelye is volt. Az európaiak számára az e területről szóló források ugyan igen hiányosak, őstörténetünk szempontjából mégsem mellőzhetjük azokat, hiszen őseink e területen nemcsak áthaladtak, hanem egy ideig itt is tartózkodtak. Ezen a manapság jobbára terméketlen, elvadult vidéken nemcsak, hogy virágzó élet volt, hanem kultúránk egyik bölcsőjével állunk szemben, ahonnan számos nép származik és még több népnek volt átmeneti szállásterülete. Ilyen nép volt a szkíta, a kimmer, a szarmata, az alán, a párthus, a kusán, a hun, az avar, a „türk” és a magyar. Mára eltűntek az egykor gazdag és virágzó városok, a házak, az erődítmények, a tp-ok, az öntözőcsatornák, a duzzasztók és velük együtt az ősi magas kultúrák is. – Az ókorban e térségben több jelentős államalakulat létezett, így a D-i peremvidéken Baktria és Szogdia(na). A központi terület két nagy állama Chorezm (Kvarezm vagy Chovarezm) és Kangju (Kangkü, K’ang kiu, K’ang Ch’u). A térség neve egy sokat ígérő diplomáciai terv kapcsán a Kínai Krónikákban már Kr. e. 126: felmerült. A Ny-i Han-dinasztia uralkodója, Wudi elküldte követségbe Zhang Qiant a ~i-alföld D-i részére települt da yuechi (nagy jüecsi) néphez, akiket későbben sokan a masszagétákkal azonosítottak. Később a déli hunok két alkalommal még szorosabb kapcsolatba kerültek Kangjuval; Kr. e. 43–36: rövid időre itt államot alapítottak. Ennek feje Csicsi (Zhizhi) volt, akinek a testvére a K-en maradt hunok uralkodója lett. Csicsi állama nem volt hosszú életű: a nyomukban járó üldöző kínai sereg győzelmet aratott felettük. Kr. u. 91: újra hivatkoznak rájuk a kínai krónikákban, amikor Kangju szövetséget kötött velük. Megerősödésükhöz egyesek szerint hozzájárult az az alig ismert tény is, hogy K-en maradt vértestvéreiknek egy É-ra – a mai Tuva területére – telepedett csoportja is Ny-i vándorlásra indult, magával sodorva más legyőzött (meghódolt) népeket is a D-szibériai alföldről az Urál K-i térségéből. Ezeknek az újraegyesült ázsiai hunoknak az utódai 350–370 k. a Fekete-tenger ÉNy-i részén mint „európai hunok” telepedtek le, majd 361: a római cs. behívta őket a Kárpát-medencébe, hogy a Duna–Tisza közén levő szarmatákat és a Tiszántúlon levő gepidákat „kordában” tartsák. – Az 1960-as évek végén Tóth Tibor antropológus Kazakisztánban és a kusztanáji területen egy madiar törzsre bukkant. Özgebisztán D-i részében, az Amu-darja (Oxus) mentén is madzsarokat talált, Szamarkandtól D-re, a Kaska-folyó partján egy Madzsar Kislak nevű települést fedezett fel. Odébb a Huszár folyó mellett is „magyarok” laktak. Ezek a népek még emlékezetükben tartották, hogy valaha ők magyar nevűek voltak. Ky.I.

Turán   →Nagyturány

Turáni Társaság, Bp., 1910. –1946. júl.: a magyarság és az Ázsiában maradt rokonnépek történelmi, néprajzi, embertani kapcsolatainak kutatására alapították. – Előadássorozatokat, nyelvtanf-okat rendezett, tanulmány- és fölfedező utakat szervezett Kis-, Közép- és K-Ázsiába. Kiadványsorozatokat adott ki a rokonnépek életének, a nyelvi és szokásrendi kapcsolatok megismertetésére, a finn-ugor nyelvrokonság elméleti megalapozottsága hézagainak bemutatására és magyarázatára. Összehasonlító szótár kiadásához gyűjtöttek anyagot (melyből török-délszláv - arab - arámi - héber kézirásos töredékek megmaradtak). A turáni eredetű népek megismerésének, megismertetésének és összefogásának szükségességét hirdették a pánszláv, pángermán, világpolgári és világproletári eszmékkel szemben. 1922: főv-i  támogatásként a ~ megkapta a Corvin-mozgó jövedelmét, melynek 1,5 %-át a szervezendő Turán Múzeum és Könyvtár részére tartalékolta. Fiókegyesületei: Baján, Balassagyarmaton, Cegléden, Debrecenben, Kecskeméten, Nagykőrösön, Pécsett, Pesterzsébenten, Szegeden, Szentesen működtek. – Orvostud. szakoszt. föladata a vércsoportok meghatározása segítségével a néprokonsági elmléletek igazolása ill. elvetése. 1920 után a Társ. tud. céljait kiegészítve, részben tagjaiból, pol. szervezeteket is alakítottak. – Taglétszáma 1931: 369 fő (székhelye V., Országház), 193  fő. – Folyóirata: Turán (1913–43) – Kiadványai: Cholnoky Jenő: A Mo-i Turán Szövetség. A turáni gondolat, és a turáni népek ismertetése a szöv. célja. Bp., 1922. – A Turáni Társaság kiadványa 1–5. köt. [Bp. 1922 – 1926] (új lny. [1923]) (1. Paikert Alajos: A turáni eszme. – 2. Márki Sándor: A turáni népek története. [1923] – 3. Márki Sándor: Kapcsolatok a turáni népek tört-ével. [1922] – 4. [Kismarty]-Lechner Jenő: A turáni népek művészete. 1923. – 5. Paikert Alajos: A turáni gondolat pol-i vonatkozásai. Pécs 1926. (fr-ul: Les rapports politiques de la pensée touranienne. [193?] Sorozaton kívül)  – Jelentés a ~ 1918–28. é. működéséről. Uo., 1928. – Cholnoky Jenő: A turáni népek. Bp., [1932] – Néprokonsági dolgozatok. 1–12., 17., 20–21., 23. Szerk. Virányi Elemér. Uo., 1939–1941. [1. Mányoky Vilma: A finn nemzetőrség és a Lotta Svärd Egyesület. 1939. – 2. Kállay Ubul: A vogul skorpióember és a m. csodaszarvas. 1939. – 3.  Faragó József: Eino Leino, a finn Petőfi. 1939. 4. Mányoky Vilma: Az észt nők honvédelmi szervezete és társad. tevékenysége. 1939. – 5. Cholnoky Jenő: A Turáni Társaság feladatai. 1940. 6. Bendefy László: Magyer, Jeretány keleti fejed. székvárosa. 1940.7. Sonkoly István: A vogul és osztják zene. 1940. – 8. Gombos László: Lemminkejnen anyja. Hitrege. 1940. – 9. Virányi Elemér: A Kalevala száz év távlatából. 1940. – 10. Benkő István: A 2600 éves japáni állam. 1941. – 11. Somogyi József: A felkelő Nap országának útja. 1941. – 12. Cholnoky Jenő: Japán földrajza. 1941. 17. Somogyi József: Buda török emlékei. 1941. – 20. Somogyi József: Körösi Csorna Sándor emléke itthon és külföldön. 1942. – 21. Pogány István: M. kutató Körösi Csorna Sándor nyomában. Tóth Jenő emlékezete. 1942. – 23. Szerőczei Gyula: A kumamenti Mo. Vörösmarty költészetében. 1942. [A hiányzó füzeteket v. nem adták ki, v. nincsenek meg az OSZK-ban] A ~ /M. Néprokonsági Egyes./ alapszabályai. Uo., 1942. (Klny. Turán – M. Néprokonsági Szle) – Turáni könyvtár. Szerk. Gergelyffy Gábor. Uo., [1942] (Nagy Iván: Suomi, az ezer tó országa. [1942]; Élet a magas északon." Elbeszélések.] (Ford. Vikár Béla) [1942]; Weress Jolán, Sz.: Virágos finn otthonok. Uo., [1942]) – Mécs Alajos: Mit kel tudni a japániakról? Uo., [1942])  – József Ferenc kir. hg: Tűzkehely.[Versek] Uo., [1944] – [Baráthosi Balogh Benedek (1870–1945)] Baráthosi turáni könyvei 1–18. köt. (1. Turáni világteremtés, mondák és regék, 2. Bolyongások a mandzsur népek között, 3. Khína lelke, 4. Suomi földön. Estik között. 5. Török testvéreink. 6. Japánföldi bolyongások, 7. Szumérok, szittyák, ősturánok. 8. Korea, a hajnalpír országa, 9. Khínai vizeken. 10. Japán, a felkelő nap országa. 11. Mongolok, burjátok. 12. A hunok három világbirodalma. 13. Déli turánok (Indiák, Tibet, Elő-Ázsia). 14. Hun utódok (Elpusztult hunos véreink). 15. Kisebb finnugor véreink. 16. Baskírok, tatárok. 17. A magyarság kigyilkolása a Habsburgok alatt. 18. Kisebb törökös vérein. Bolgárok. Bp., 1942. – a tervezet 19–24. köt. kz-ban maradt?) – Az 530/1945. ME sz. rendelettel minden kiadványát elpusztíttatták. – A~ iratainak töredékét, 1912–1943: (1,90 fm.) a M. Orsz. Levtár (P 1384) őrzi. – Társegyesületei 1921–1945: a Magyarországi Turán Szövetség (VIII. Rákóczi út 15), taglétszáma 1936: 450 fő; 1927–1945: a Turáni Vadászok Országos Egyesülete 1936: 5880 fő, 1942: kb. 12.000 fő (akiket az a visszacsatolt ter-ek 1944-45: ismételt elszakítása után "háborús bűnös"-ként üldöztek, a Délvidéken sokukat kivégezték. 1929?–1936?: Magyarországi Turánok Baráti Köre.  88

Vérző Mo. (Bp., 1921. Cholnoky Jenő: Turán) – Turáni Vadászok Orsz. Egyes. alapszabályai. Uo., 1930. – Hajnóczy Sándor: Turáni világpol. Szeged, 1934. – Túrmezei László: A turániság alapváza. 1–2. köt. Uo., 1933–1936.Illyefalvi 1935:584. – Túrmezei László: A Turán Sajtóiroda és története. Bp.1935. – Dobrovits 1937:120. – Boér György, gyalui: A turáni eszme. Uo., [1938?] – Cholnoky Jenő: A ~ feladatai. Uo., 1940.  (Néprokonsági dolgozatok 5.) – M. Asszonykongr. Bp., 1940. III. 7-12. (Bp., 1940: Blaskovich Lajosné: Turáni öntudat) – Bencsi Zoltán: Turáni gondolat. Gyoma [1941] – M. kv. 1. köt. Uo., [1941] – Turáni Vadászok Orsz. Szöv. alapszabályai. Uo., 1944. – Fasiszta sajtóterm. 1–4. sz. jegyz. Uo., 1945–1946.Bakács 1970:184.