Magyar Katolikus Lexikon > T > Torockószentgyörgy


Torockószentgyörgy, v. Torda-Aranyos vm. (Colțești, Ro.): 1. vár. A tatárdúlás (1241–42) után építtette a Toroczkai család. 1470 k. bővítették. 1514: a parasztok elfoglalták. 1704: a cs. csapatok vették be, majd felrobbantották. Azóta pusztul. A szabálytalan alaprajzú vár központja egy négyzetes öregtorony volt, amelyhez palotaszárny kapcsolódott. Jelentős romjai maradtak. – 2. plébánia a v. erdélyi egyhm. tordai főesp. ker-ében. 1332: már létezett, papja  Martinus. Tp-át Szt György tit-ra sztelték. Lakói 1550 u. unit-ok lettek. 1727: alapították újra, 1930-ig az 1742: megtelepedett ferencesek látták el. Mai Szentháromság-tp-át 1867: építették. Akv. 1750-től. Anyanyelve 1880: m. – Filiái 1917: Alsópodsága, Alsószolcsva, Aranyoslonka, Bedellő, Felsőpodsága, Székelyföldvár, Székelyhidas, Torockó, Torockógyertyános, Vidaly.  – Plébánosai a ferencesek után 1933–40: Eleki Dezső, 1945–48: Arnbrus Zoltán, 1951: Erőss Lajos, 1954-től Nagyenyedről a minoriták, majd a plnos látja el. – Lakói 1910: 119 r.k., 2496 g.k., össz. 9791 (filiákkal). Bá.B.–**–Sz.B.

1. Kiss 1987:182. – Vártúrák III:492. – 2. Gerecze II:911. – Schem. Trans. 1913:228. – Léstyán 2000. I:521.