🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > Torna vármegye
következő 🡲

Torna vármegye (lat. Comitatus Tornemsis; ném. Comitat Torna), 1250 k.–1881. nov.: közigazgatási terület a Magyar Királyság északkeleti részén, Kassától délnyugatra, a Gömör-Szepesi Érchegység nyugati, tornai mészkőfennsíkján. – É-on →Szepes vármegye (a Csermoslya völgye), K-en →Abaúj vármegye (a Bódva völgye), D-en →Borsod vármegye (a jósvafői völgy), Ny-on →Gömör (és Kishont) vármegye (a Sajó völgye) határolta. Eredetileg kir. birtok, a 11. sz-tól Újvár vm. része. 1263: már önálló, mindvégig kicsiny kiterjedésű vm. A tszf. 366 m magas hegykúpon álló Torna vára a →tatárdúlás után tűnt föl az okl-ekben. A vm-t IV. Béla (ur. 1235–70) korában szervezhették, aki a tornai várhoz tartozó részek lakóinak kedvezményeket adott, amiért menekülésekor segítették. „Tekus, comes de Sarus” 1270: kapta IV. Bélától Torna várát; unokája I. János „de Thurna”-ként írta magát (akinek családja 5. ízében 1406: kihalt). 1311: halála előtt Aba Amadé tartományúr birtokolta ~t. A kk-ban ~hez tartozott Hárskút, Dernő és Kovácsvágás (utóbb mind Gömör vm.), a Szalonnától és Rakacától É-ra fekvő rész (utóbbi csak néha; később Borsod vm.) és Stósz (utóbb Szepes, majd Abaúj-Torna vm). 1437: egy ízben még Gölnic kir. várat is ~hez számították. 1406-ig az egész ~ a Tekus nemzetségé, 1410: már a Tornaiaké. A Nyitra vm. Berencsi István kapta kir. zálog, majd adomány útján, aki a „Tornay” nevet vette föl. Birtoka Torna vára, városa, 9 ~i falu e tájon, ezektől DNy-ra Rákó és Kápolna. ~ben (az első ismert kamarahaszna összeíráskor) 1427: 800, a 15. sz. végén kb. 1000–1100 adózó portát számoltak össze. 1450: a mezőkövesdi megegyezésben Giskra cseh zsoldosvezér megtarthatta Szepes, Sáros, Zólyom és ~ kamarahasznát. Bonfini (1427–1503) és Ransanus (1428–92) vasércekben gazdag vidéknek írták. 1476: Torna vára és tartozékai örökvétellel a gömöri Bebek Orsolya (Szapolyai Imréné) birtoka lett, az 1470-es években együtt uralta a szomszédos szárdvári uradalmat is. A kisebb nemeseknek a Bódva mentén voltak itt-ott apróbb részeik. – Várai: Sólyomkő (Castrum Solumkw), melyen 1386: a jolsvafői Tekesek és Széniek s a Szalonnaiak osztozkodtak. Szádvár (1324: Castellanus de Zaard), mely a 14. sz. közepén a kir-é, 1415: a pelsőczi Bebekeké; a vm. közepén Derenk m. falu melett feküdt. Torna (Castrum Thorna) 1357 k. a Tornaiak építették s bírták 1406: magvok szakadtáig. 1409-től ezdegei Besenyő Pál és Berencsi (Sáfár) István, 1436-tól egyedül utóbbi s maradékai, a Tornaiak, az 1470-es években János esztergomi érs. és rokonsága birtokolta, kiktől Szapolyai Imre és neje 1476: megvette. – Városa: Torna (1357: Thorna poss.; 1409: Torna opp., 1476: civitas) a vm. törvénykezés székhelye, vámszedő hely. Torna várához tartozott s ennek sorsával egyezett. Pataki Mihály a Tekeseknél zálogban levő borsvai részét 1473: a gombaszögi pálosoknak adta, a menedékkövi karthauziak 1449: és 1484: Stószon kaptak birtokokat. A 15. sz. végén ~ 63 helységében össz. 60 birtokosnak volt tulajdona. 1527: Bebek Ferenc I. (Habsburg) Ferdinándhoz (ur. 1526–64) csatlakozott, de I. (Szapolyai) János (ur. 1526–40) halála után Erdély kormányzósága megszerzése reményében Izabellához állott, megölették. Fia, György visszatérve I. Ferdinándhoz, uradalmait visszakapta. Hasszán füleki bég 1562: Szádvárból kicsalta Bebek Györgyöt, Balog vára mellett kísérőivel együtt elfogta, de János Zsigmond fejed. (ur. 1556–71) közbenjárására I. (Nagy) Szulejmán (ur. 1520–66) szultán szabadon engedte, János Zsigmond az erdélyi seregek fővezérévé tette, s 2 várral ajándékozta meg. 1566: Szádvár elfoglalása után a Bebekek többi vára is kir. birtok lett. Torna várát a vm. főispánja, a Csanád vm. Magócsy Gáspár (Bereg vm-nek is főispánja) vette meg, aki (Habsburg) Miksát (ur. 1564–76) is, (Habsburg) Rudolfot (ur. 1576–1608) is szolgálta. ~ Bocskay István (ur. 1604–06) és Bethlen Gábor (ur. 1613–29) háborúi alatt is kir. birtok maradt; a →bécsi és a →nikolsburgi béke szerint itt volt az erdélyi fejed-ek mo-i birtokának határa, ~ II. (Habsburg) Ferdinándé (ur. 1619–37) maradt. A véghelyeket megerősítő közmunkáról szóló 1602, 1613, 1622-i (többször megújított) törv-ek szerint hol Szendrőhöz, hol Diósgyőrhöz kellett ~nek munkásokat küldeni; 1618: Putnokhoz tartoztak ingyen munkát adni. Szádvárat Thurzó György nádor (1609–16) Rákóczi Györgytől elvette és hetesi Pethe Lászlónak adta, amiből hosszadalmas pör keletkezett, 1646: és 1654: az ogy. meghagyta a nádornak, hogy ítélkezzen. 1631. VII: Abaúj, Borsod, Gömör és ~ 9 →parasztvármegyéje fölkelt a cs. katonaság garázdálkodása ellen, VIII: a katonaságot Sáros vm-be, majd Sziléziába vezényelték. Torna várát Magócsy Gáspár után unokatestvérei, Gáspár és Ferenc örökölték. 1677: Móricz Borbála férjének, Keglevich Miklósnak tulajdonába került, ezután a Keglevichek lettek ~ főispánjai is. 1675: Wesselényi Pál br. bujdosó kurucokkal néhány hónapra elfoglalta Szádvár és Torna várát. 1678: Thököly szabharca idején m. és ném. őrség volt a várban. A m. őrség leölvén a ném-eket a kurucokhoz pártolt. 1679: Leslie tábornok megostromolta. I. (Habsburg) Lipót elrendelte a vár védőműveinek szétrobbantását, azóta rom. II. (Habsburg-Lotharingiai) József 1785. III. 18-i rendeletére a vm. és szab. kir. városi hatóságokat megszüntették, Mo-ot ker-ekre osztották; egy-egy ker. élén ker. főispánnal v. kir. biztossal, a megye élén főnökökkel. ~t a Zemplén, Sáros és Szepes megyékkel együtt a kassai ker-be sorolt Abaúj megyébe olvasztották mint annak 5. járását. 1785: ~ben 14.262 lakost találtak. 1790: a vm-k és a szab. kir. városok régi jogait visszaállították, Abaúj és ~ különvált, a törvényhozás és a tanácskozás nyelve ~ben ezidőtől a lat. helyett a m. 1828: Torna mezőváros és vm. székhely 227 házában 1831 fő (ebből 1548 r.k., 274 ref., 9 izr.), 41 falujában és 23 pusztáján 29.083 fő élt. 1848. III. 15: a Bécsbe utazott fölirati küldöttségben ~t a gúnyképrajzoló Andrássy Manó gr. (1821–91) képviselte, aki IV. 23–: ~ főispánja. 1848–49: az ogy-en Soltész János (görgei ker.) és Gedeon János (széni ker.) képviselték. Utóbbi 1848. IX. 17: honvédtoborzási biztos is ~ben. Ragályi Miksa 1849. VI. 25: Rozsnyó, Gömör és ~ fölszerelési biztosa a szabharcban. A Habsburg önkényuralom 1850. IX. 13: belügymin. rendelettel (!) szabályozta a közigazg. határait. Mo-ot kerületi főispánok irányította 5 polg. közigazg. ker-re osztották, ~t megszüntetve Abaújba kebelezték. 1860: az →Októberi Diplomával a korábbi közigazg. viszonyokat helyreállították. 1849 óta az első ~i gyűlést 1860. XII. 20: tartották: főispánja Ragályi Károly, alispánjai Lánczy József és Kelcz István, főjegyzője Teleky Péter. Ter-e 618 km˛, székhelye Torna. 42 önálló községét, 13 pusztáját, össz. 53 lakott helyét 1870: 22. 176 fő lakta; az alsó (szinai) járásában Barakony (1869: 42 házban 298 m., ruszin [12%] g.k.), Becskeháza (1869: 38 házban 261 m., ref.), Borzova (1869: 77 házban 472 m., ref.), Dobódél (1869: 31 házban 192 m., r.k.), Egerszög (1869: 77 házban 420 m., r.k.), Jósafő [Jósvafő] (1869: 154 házban 725 m., r.k.), Kápolna (1869: 30 házban 177 m., ref.), Komjáti (1869: 104 házban 601 m., ref.), (Bódva)Lenke (1869: 57 házban 339 m., ref.), Nádaska (1869: 60 házban 284 m., ref.), Perkupa (1869: 156 házban 869 m., ref. és r.k.), (Szin)Petri (1869: 83 házban 450 m., ref.), Rákó (1869: 59 házban 414 m., ruszin, r.k., g.k.), Szentandrás, Kovácsi és Szilas puszták (1869: 85 házban 520 m., r.k.), Szilice, Ardócska, Feketefűz és Kisfalu pusztákkal (1869: 151 házban 901 m., ref., r.k.), Szin, Szelce pusztával (1869: 149 házban 763 m., ref., r.k.), Szögliget (1869: 156 házban 910 m., r.k., ref.), Szőllősardó (1869: 84 házban 443 m., ref.), Teresztene, Domolaháza pusztával (1869: 54 házban 273 m., ref.), Varbóc, Lázi pusztával (1869: 70 házban 280 m., ref és r.k.); a felső (a tornai) járásban: Áj (1869: 81 házban 502 m., ref.), Barka (1869: 79 házban 501 m., r.k., ref.), Derenk (1869: 60 házban 451 m., tót, r.k.), Dernő (1869: 118 házban 820 m., r.k.), Falucska, Bódoka pusztával (1869: 98 házban 578 m., ruszin g.k.), Görgő, Paklan és Péterháza pusztával (1869: 249 házban 1217 m., ref. és r.k.), Hárskút (1869: 118 házban 606 m., r.k.), Hídvégardó (1869: 121 házban 806 m., r.k. és ref.), Horváti (1869: 60 házban 306 m., r.k., ruszin [11%] g.k.), Jablonca (1869: 105 házban 563 m., ref. és r.k.), Kovácsvágás (1869: 63 házban 350 m., r.k.), Körtvélyes, Evetes pusztával (1869: 96 házban 470 m., ref. és r.k.), Lucska (1869: 68 házban 486 m., ref.), Méhész (1869: 33 házban 192 m., ref.), Szádelő (1869: 50 házban 317 m., ref. és r.k.), Torna mezőváros Béres, Gyűr és Miglénc pusztákkal (1869: 217 házban 1469 m. [4% ném., 1% tót], ref.), Tornaalmás (1869: 166 házban 809 m., r.k. és ref.), Udvarnok (1869: 93 házban 512 m., r.k.), (Torna)Újfalu (1869: 69 házban 559 m., r.k. és ref.), (Bódva)Vendégi (1869: 55 házban 44 m., ref. és r.k.), Zsárnó (1869: 102 házban 600 m., ref. és r.k.). A m. nyelvhatár ekkor ~től É-ra húzódott. 1871. XII: megszervezték a tornai törv-széket, melyhez a tornai és a szepsi járásbíróságok tartoztak. 1872: szétválasztották a közigazg-t a törvénykezéstől. A szepsi járásbíróságot az 1875:36. tc. kis ter-e miatt megszüntette s beolvasztotta a kassai törv-székbe. 1880: 20.913 fő lakta. Az 1881–84: ogy-en képviselői: Lükő Géza (gönci ker.), Farkas József (szini ker.). Az 1881:64. tc. →Abaúj–Torna vármegye néven ~t Abaúj vm-vel egyesítette; községeit Torna székhellyel a tornai járásba vonta össze, úgy, hogy egyidejűleg Dernő, Hárskút, Kovácsvágás, Lucska, Barka, Borzova és Szilice volt ~i községeket Gömör és Kishont vm-hez csatolva, a rozsnyói járásba osztotta. Az egyesítés a törv. szerint pénzügyi szempontból volt szükséges, mert a kis ter. közig-a sokba került. ~ képviselőházi föliratában önálló tvhat-ának meghagyását kérte, sikertelenül; két ogy. képviselői ker-ét 1919-ig megtartotta. Egyházigazg-át a rozsnyói ppség tornai főespsége, a g.k. hitközségekét az eperjesi ppség látta el. ~hez tartozott az aggteleki cseppkőbarlang [a trianoni határ megosztotta] s a vele összefüggő Szilicei-fennsíkon a Szilicei- v. Lednice jégbarlang. 1920. VI. 4: a →trianoni béke nagyobbik, É-i részét Csehszl-nak juttatta. Az I. →bécsi döntéssel visszakerült Abaúj–Torna vm. része maradt. 1945: a →moszkvai fegyverszünet a trianoni határokat vonta meg; az →Ideiglenes Nemzeti Kormány 4330/1945. ME. sz. rendeletével a vm-k korábbi elnevezését a „közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye” jelzőtől s az elszakított ter-re utaló elnevezésektől megfosztották, Abaúj-Torna vm-ből (Szikszó székhellyel) Abaúj vm. elnevezés maradt; ezzel a Torna elnevezést a köztudatból s a napi szóhasználatból kiiktatva tört-földr. kifejezéssé tették. 88

Nagy 1828:392. – Csánki I:235. – M. Kárpát-Egyes. 14. és 18. évkv-e. Kassa, 1887, 1891. (Siegmeth Károly: Az abaújtorna-gömöri barlangvidék) – Verédy Károly: ~ népoktatásának állapota 1868–1882. Uo., 1883. – Kemény Lajos, ifj.: Abaúj-Torna[!] vm. az Árpádok alatt. Uo., 1888. – Tört. Közlem. Abaúj-Torna vm. és Kassa múltjáról. Uo., 1910. (Csoma József: Abaúj- és ~ a honfoglalás előtt; Czobor Alfréd: Abaúj- és ~ nemeseinek összeírásai) – Czobor Alfréd: Abaúj és ~ az utolsó nemesi felkelésben 1809. Uo., 1912. – Kemény Lajos: Abaúj-Torna vm. tört. 1527–1648 [!]. II. k. 2. rész. Abaúj-Torna vm. tört. monográfiája. Uo., 1915. – Révai XVIII:359. – Edelényi-Szabó 1928:663. (6. sz térkép)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.