Magyar Katolikus Lexikon > T > Tordai-hasadék


Tordai-hasadék: sziklahasadék Torda várostól nyugatra. – Az Aranyos folyó bal partját szegélyező mészkőláncolatot áttörő széles, kb. 3 km hosszú ~on a Hesdát-pataka zuhog végig, két oldalán változó, regényes, színes sziklaképződmények, néhol 200 m magas, függőleges sziklafalakkal s több kisebb barlanggal (pl. a 30 lépés széles sziklakapuzatú, 120 lépés mélységű sziklapillérekről emelkedő Porlikkal). A Balika vára, az Oszlopos barlang stb. barlangok a besenyő, kun, mongol, tör. és ném. dúlások alkalmával Torda és vidéke népének lak- és védhelyei voltak. – A monda szerint a kunok elől menekülő I. (Szt) László kir. (ur. 1077–95) imádságára nyílt meg a ~, egyik sziklatornyán, a 764 m magas Patkós-kövön látható táltos lovának patkónyoma. Kendi Ilona legendája szerint 1241: a tatárdúlást Torda lakói a ~ba menekülve vészelték át. 1660: a tatárok a menhely sikertelen ostroma után csellel csalták ki s ejtették foglyul a népet. A ~ot az Erdélyi Kárpát Egyes. által épített út tette a kirándulók számára járhatóvá. 88

Tatár Péter: A~, v. Isten ítélete. Költemények. Pest, 1856. – Orbán Balázs: Torda város és környéke. Bp., 1889. – Turisták Lapja 1926:1. sz. (Déri József: A ~) – Ethnographia 1992:3/4. sz. (Vöő Gabriella: Természet – mitológia – kulturális szimbólum. A ~ mitológiája.)