Magyar Katolikus Lexikon > T > Torda–Aranyos vármegye


Torda–Aranyos vármegye, 1876. dec.–1918. dec.: közigazgatási terület a Magyar Királyságban, a Királyhágón túl, Erdély középső részén. – É-on →Kolozs vármegye, ÉNy-on és Ny-on →Bihar vármegye, K-en →Maros–Torda vármegye, D-en →Kis-Küküllő vármegye és →Alsó-Fehér vármegye, Ny–DNy-on →Arad vármegye határolta. Fő folyói az Aranyos és a Maros. A →vármegyerendezéskor az 1876:33. és az 1877:1. tc. alapján →Torda vármegye alsó kerülete; →Aranyos szék egésze Felvinc közp-tal, Alsó-Fehér vm-ből az Aranyos vize mente, a Mócföld (Albák, Alsóvidra, Bisztra, Brezest, Csertés, Felsőcsóra, Felsővidra, Muncsel, Nyágra, Offenbánya, Ponorel, Szártos, Szekatura, Szkerisóra, Topánfalva), Kolozs vm-ből Velkér, Méhes ide csatolandó helységekből szervezték, Székhelye: Torda. Ter-e: 3369,58 km², 1919: 3514 km2 (a 63 vm. közül a 42.) Ny-i részében hegyes, a Bihar-hg. csúcsa a Kukurbeta (tszf. 1849 m), ott van a szkerisórai Gyeczár jégbarlang és a vidrai vizesés; K-i fele dombos és lapályos. A Jára völgyétől K-re a túri és a →tordai hasadék. Fő folyója a ~ Ny-i részében eredő és egész hosszában a vm. ter-én folyó Aranyos, mely a Járát, a Hesdát és a Túri patakot fölvéve Vajdaszegnél ömlik a Marosba, mely kb. 70 km-en a vm. D-i határa. Offenbánya környékén arany-, ezüst- és vasérceket, Torockó mellett vasérceket bányásztak, Tordán 1890: 23.714 q kősót és 185 q ipari sót vágtak. Termőter-e 336.041 ha (szántó 113.518 ha., erdő 96,681, rét 65.294, legelő 51.326, kert 7075, szőlő 1298, nádas 849 ha; a nem termő ter. 15.153 ha). A 140-ből 138 községében méhészkedtek, 9618 méhkassal. – Lakossága 1880: 137.031, 1890: 150.564 fő  (népessége a 63 vm. közül a 43.), népsűrűsége 44,7 fő/ km². Nemzetiségei: 37.590 (25%) m., 841 ném., 107.491 (71,4%) oláh, 4642 egyéb (főként cigány), a nem m-ok közül 46.415 (30,8%) beszélt m-ul. Vallása: 5253 (3,5%) r.k., 62.032 (41,2%) g.k., 22.506 (14,9%) ref., 9480 (6,3%) unit., 226 ev., 49.131 (32,6%) g.kel., 1931 izr. Egy népbank, 6 takarékpénztár és 11 közs. hitelszövetk., 108 km vasút (17 állomással), 170 km állami és 186 km tvhat. és 482 km községi út; a Maroson tutajoztak. Rendezett tanácsú városa Torda (a szellemi élet közp-ja) és Felvinc (1897-ig), járásai: alsójárai, felvinci, marosludasi, topánfalvi, tordai, torockói járás, 3 nagy- és 137 kisközs. (13-nak volt 1000-nél több lakosa), legnépesebb Torda 11.079, Albák 5312, Szkerisóra 5275, Bisztra 3618, Felvinc 1856, Torockó 1406 lakóval. ~ 119 tanint-ében oktattak: 3 ipari és keresk. tanoncisk., 2 polg. és 188 el. népisk. 224 tanítóval (196 okl-es; 26 nem tudott m-ul oktatni), 8 kisdedóvó. A 6 é. fölüli ffiak 71,2 %-a, a nők 83 %-a sem írni, sem olvasni nem tudott, a tanköteles gyermekeknek 50,6 %-a nem járt isk-ba. Az ogy-be 4 képviselőt küldött. Lakossága 1900-ra 160.472 főre növekedett. 1902: a kormányzat és ellenzéke közösen tartott tusnádi székely kongresszusa után a Földműv. Min. a 4 székely vm. fejlesztésére segélyakciót indított, több száz gazdakört alapítottak, vezetőiket tanf-okra, tanulmányútra küldték. 1905-től háziipari tanf-okat, szakmai kirándulásokat szerveztek földművesisk-kba, állattenyésztő telepekre. A fokozatosan kiterjesztett „székely akcióba” előbb Kis-Küküllő és ~, majd Brassó vm. m. falvai kerültek be; az ínségsegély, az áttelelést biztosító 1908. évi olcsó takarmány több száz családot segített ki a bajból. Az oláhok ~ben zárt tömbökben éltek, vallásuk, társad. szerkezetük, iskolázatlanságuk különbözött a m-tól; ~ pol. életében szerepük jelentéktelen. A föld többsége nagybirtok lévén Maros-Torda és ~ben, több volt az agrárproletár, mint a szomszédos vm-kben.  1910: 36.366 házában 174.375 fő élt (népessége a 63 vm. közül a 43.), ebből 44.630 (25,6%) m., 576 ném., 62 tót, 125.668 (72,1%) oláh, 8 ruszin, 10 horvát, 3 szerb, 3418 (2%) egyéb (főleg cigány), m-ul beszélt 60.532 (34,8%) fő; vallása 6539 (3,75%) r.k., 72.672 (41,7%) g.k., 25.526 (14,6%) ref., 300 ev., 9932 (5,7%) unit., 56.748 g.kel. (32,5%), 2648 (1,5%) izr.; népsűrűsége 49,6/km2. Kivándorolt 1914-ig 4826 fő, visszavándorolt 988 fő, népvesztesége 3838 fő (a 63 vm. közül az 51.). Torda város népessége 1850: 7687, 1857: 8302, 1869: 8803, 1880: 9434, 1890: 11.079, 1900: 12.104, 1910: 2430 házában 13.455 fő, ebből 9674 (71,9%) m., 100 ném., 11 tót, 3389 (25,2%) oláh, 3 ruszin, 5 horvát, 2 szerb, 271 egyéb; m-ul beszélt 11.703 fő (87%). A kereső lakosság foglalkozása: őstermelés 57.719, bányászat, kohászat 76, ipar 6476, kereskedelem és hitel 1106, közlekedés 761, közszolgálat és szabad foglalkozások 1605, véderő 193, napszámos 1563, házi cseléd 2364, egyéb 911 fő. A hiteligényeket 10 bank és takarékpénztár, 26 hitelszövetk. szolgálta. Közlekedése 202 km vasút mellett 170 km állami, 207 km tvhat. és 520 km községi úton történt, a Maroson tutajoztak. 1910: a 6 é. felüli lakosságnak 37,1 %-a tudott írni és olvasni; a tanköteles gyermekek közül 1918: 11.221 nem járt isk-ba. ~ben 232 tanint. közül 9 kisdedóvó, 154 el. népisk., 44 ált. ismétlő isk., 20 gazd. ismétlő isk., 2 iparos tanoncisk., 2 polg. isk., Tordán főgimn. (1598: alapított unit. algimn., 1878–: polg. fiúisk., 1905–: algimn., 1908–: áll. főgimn., mely 1911: új épületbe költözött) ~ 6 járásra (alsójárai, felvinci, marosludasi, topánfalvi, tordai, torockói), 42 körjegyzőségre, 7 nagy- és 132 kisközségre oszlott, a községek kicsinyek; csak 14-nek volt több mint 2000 lakosa, pl. Fehérvölgy 6519, Aranyosfő 6275, Marosludas 4632, Felvinc 2088 lakóval. Székhelye Torda rendezett tanácsú város. Az ogy-be 4 képviselőt küldött. A 1916. VIII. 27: az oláh betörés után több mint 200.000 fő (oláhok is) menekült el a határvidékről, Torda is egyik befogadójuk lett. 1918. XI: a forr. hírére fosztogatás kezdődött, a községekből elűzték a jegyzőket, XII. 18: Károlyi Mihály min-eln. (1918. X. 31–1919. I. 11), kül- és hadügymin. (1918. XII. 12–XII. 29) parancsára a demarkációs vonal védelmét föladva a honvéd csapatokat, Dés, Kolozsvár, Torda és Nagyenyed m. helyőrségét visszavonták. Az oláhok XII. 21-i bevonulásuktól bekebelezett ter-ként kezelték, 1919. II. 28: a kolozsvári kat. parancsnokság (HM 4684/eln. 5.) jelentése szerint ~ „volt főispánját, gr. Bethlen Sándort és Torda város volt főkapitányát, Molnár Bélát a román megszálló csapatok parancsnoka megvesszőzéssel büntette, mert záróra – 11 óra – után 15 perccel még az utcán tartózkodtak.„ A →trianoni béke teljes ter-ét Ro-nak juttatta (→Torda megye). – Lapjai (mind Tordán, ahol 2 nyomdában dolgoztak): 1877–78: Haladás (hetilap), 1898/99–1910: Tanítótestületi Értes. (havilap), 1891–1940. VIII. 24: Aranyosvidék (hetilap), 1910. X. 1–1911. III. 20: Tordai Újság (hetilap), 1915. V. 30–1918: A Torda–Aranyos Vm. Gazd. Egyes. Hivatalos Lapja (hetilap). 88

Pallas XVI:261. – ~ alispánjának jelentése a vm. közigazg-ának állapotáról 1898. (1 melléklet), 1899. évről. Torda, 1899–1900. – Alispáni jelentés ~ állapotáról. 1901., 1906. évről. Torda, 1902, 1907. – 1910. népszámlálás. 1912:455. – ~ adóközségeinek ter-e és kataszteri tisztajövedelmi mívelési áganként és oszt-onként az 1909. évi V. tc. alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás után. Bp., 1914. – Révai XVIII:353. – Monitorul Oficial 1925. 128: 2465. – Edelényi–Szabó 1928:693. (43. sz térkép) – Endes 1935:550. – Varga E. 1998:17.