Magyar Katolikus Lexikon > T > Timóteus


Timóteus (gör. 'istentisztelő'): Pál apostol kísérője és munkatársa, Efezus püspöke. - Pogány gör. apának és egy Eunike nevű zsidóker. anyának volt a fia (ApCsel 16,1; 2Tim 1,5). Pál térítette a ker. hitre, vsz. 1. missziós útján (ApCsel 14,6; 1Tim 1,2), 2. missz. útján pedig Lisztrában maga mellé vette segítségül és körülmetéltette (4,12; ApCsel 16,1-3). Ettől kezdve ~ csaknem mindenüvé elkísérte az ap-t. Pál 2. missz. útján fontos megbízatással Tesszalonikába küldte (1Tesz 3,2-6), 3. missz. útján pedig azzal bízta meg, hogy egy nehéz feladat elvégzésére Efezusból - Makedónián át - Korintusba menjen (1Kor 4,17;16,10; ApCsel 19,22). Ott találjuk Pál mellett, amikor Korintusból visszatért Jeruzsálembe (20,4), ugyanígy Rómában is az 1. fogsága (Kr. u. 61-63) idején (Fil 1,1; 2,19; Kol 1,1; Filem 1). Miután az ap. kiszabadult 1. fogságából, ~ együtt dolg. vele Efezusban; amikor Pál Makedóniába indult, helyetteséül ott hagyta Efezusban (1Tim 1,3). 2. fogságában az ap. arra kérte, siessen hozzá (2Tim 4,9). 6 levélben szerepel ~ a levél másik küldőjeként, ill. az ap. munkatársaként (1-2Tesz, 2Kor, Kol, Filem, Fil). Fil 2,19-23: ~ dicsérete. Zsid 13,23: utalás ~ fogságára. A hagyomány szerint Pál ap. halála után visszatért Efezusba, és itt is halt meg Efezus pp-eként (Euszébiosz: Egyhtört. III.4,6). R.É.

BS XII:482. - BL:1819.