Magyar Katolikus Lexikon > T > Thököly


Thököly Imre, késmárki, gr. (Késmárk, Szepes vm., 1657. szept. 25.-Ismidi birtokán, Nikomédia mellett, Oszmán Birod., 1705. szept. 13. v. 14.): Felső-Magyarország és Erdély fejedelme. - Ev., szülei: István (br., 1654-: gr.) (1623-70) Árva vm. főispánja, Gyulaffy Mária (1636 k.-1659). Apafi Mihály erdélyi fejed. (ur. 1662-90) kinevezésével 1665. III. 20: Máramaros vm., majd apja révén Árva vm. főispánja. 1668. I. 23-1669. IV: az eperjesi új ev. koll-ban is tanult, a zavaros viszonyok miatt hazatért. 1670. XI: apja Likavába küldte, onnan a császáriak elől XII. 4: álruhában Husztra, majd Apafi Mihály védelmébe, Erdélybe menekült. Mo-i birtokait a kamara lefoglaltatta, de anyai nagybátyjától, Rhédey Ferenctől (1610-67), máramarosi uradalmait örökölve, vagyonhoz jutott. - 1673. II. 27: amikor I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657-1705) az alkotmányt fölfüggesztette, a „karóbahúzó” J. C. Ampringen (†1685 k.) ném. lovagrendi nagymestert teljhatalmú kormányzóvá nevezte ki, 1674. IV. 4: Pozsonyban vértörvényszéket állítottak, az erdélyi fejed. tanács 1677. IX. 26: Radnóton megbízta ~t a bujdosók vezérletével, akikhez XI. 27: Derecskén (Bihar vm.) erdélyi önkénteseivel együtt csatlakozott. 1678. VIII: megszállta Szendrő és Murány várát, X. 10: bevonult Besztercebányára. Körmöc kivételével a bányavárosokat meghódoltatta, de XI. 1: a (bars)szentkereszti vereség után a városok ismét a császáriaké. 1679. XI. 3: Újfalunál (Abaúj vm.) csatát nyert. ~t 1680. I. 8: Szoboszlónál (Szabolcs vm.) a kurucok vezérükké választották. Csapatai nyáron végigportyázták a Vág völgyét, VIII. 15: elfoglalták Késmárkot. ~ XI. 15: Jolsván fegyverszünetet kötött a labancokkal, amit a tör. támogatás ígéretében 1681. V. 30: fölmondott. IX-i csatározás után XI. 13: Szoboszlón újabb fegyverszünetet kötött. - 1682. VI. 15: házasságot kötött a r.k. Zrínyi Ilonával (1643-1703), I. Rákóczi Ferenc (1645-1676) özvegyével, ezzel a Rákóczi-birtokok jövedelmét is függetlenségi harcra költhette. 1682. VII. 7: kurucai elfogták gr. Herberstein kassai főkapitányt és 80 katonáját, VII. 26: a felvidéki vm-knek közfölkelést hirdetett. Hadjáratában VIII. 14: Kassán a polgárság lefegyverezte a föladást ellenző cs. tiszteket, ezt követte Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kisszeben és Szepesvár, ahol a prot-ok elfoglalták tp-aikat. A Szepesi Kamarát fönnhatósága alá rendelte, a nem fizetők birtokait elkoboztatta. A IX. 16: elfoglalt Füleken IX. 17: Ibrahim basa átadta ~nek a fejedség jelvényeivel az athnámét, s IV. Mehmed szultán (ur. 1648-87) nevében Mo. kir-ának kiáltotta ki, de ő a Felső-Magyarország fejedelme címet használta. IX. végéig a kurucok elfoglalták a bányavárosokat, a kitermelt érckészletből nevére és arcképével Pro Deo et Libertate ('Istenért és a szabadságért') fölirattal Körmöcön (utóbb Munkácson, majd Kassán) pénzt veretett. X: megnyittatta az 1671: bezárt eperjesi koll-ot; javaikat lefoglalva bezáratta a kassai és ungvári jezsuita koll-ot. Az 1682. XI. 19-i bécsi fegyverszünet eredményeként megtartotta a felvidéki és a tiszáninneni vm-ket a Garamig, a cs-nak átengedett bányavárosok havi 3000 Ft-ot fizettek neki. 1683. I. 11: a kassai gyűlésen 18 vm. és 9 város 54.000 Ft adót szavaztatott meg, azt csak erőszakkal hajthatta be. A vm. nemesség nem láthatta a titokban tartott athnámét, a városok a katonai uralom, a kat-ok a lutheránusok túlkapásai miatt nehezteltek rá, akiknek a kálvinistákkal szemben is kedvezett (ellenfelei ezért 'tót királynak' gúnyolták). Sebestyén András pp. halálával 1683: fő békeközvetítőjét veszítette el, mivel csak a Portán volt állandó követe. Kereskedők, főként az eperjesi Lángh Márton üzleti összeköttetései révén szerezte külf. híreit. A Bécs elleni 1683. VI-IX-i tör. hadjáratban VII. 18: Nagyszombat, VII. 25: Pozsony kaput nyitott neki, de VII. 29: a labancok visszafoglalták Pozsonyt. ~ nem csatlakozott a Bécset ostromló tör. táborhoz, mely az ostromlók IX. 12-i döntő veresége után, visszavonulóban X. 12: Párkánynál is csatát vesztett, X. 27: a császáriak Esztergomot is visszavívták. - I. Lipót 1684. I. 12: bűnbocsánatot hirdetett a kurucoktól hűségére visszatérőknek, II. 1: Pozsonyban 17 vm., 12 város és 14 főúr tett hűségesküt a cs-nak. III. elején ~ kurucai elfoglalták Késmárkot, III. 17: Kisszebent, VI. 27: Ungvárt, de a törökök vereségeivel egyidőben Sztropkó, IX. 28: Bártfa, majd Makovica vára is a labancoké lett. X. 19-i szerencsi kiáltványában kudarcaiért az átpártolt árulókat okolta. 1685. II. 22: az erdélyiek a fogarasi ogy-en hűtlenségi perben hívével, Barcsay Mihállyal együtt birtokfosztásra ítélték; IX. 11: Eperjest, 29: Tokajt, X: Kállót, Kisvárdát, Szerencset és a Tisza vidéki kuruc várakat foglalták el a cs. csapatok. - Azzal a szándékkal, hogy érte békét vásárol a cs-tól, a nagyvezér parancsára Ahmed váradi pasa 1685. X. 15: Váradon ebédre hívta, onnan vasra verve küldte Belgrádba; fogságában röviden megírta élettörténetét. Nélküle a kuruc ellenállás megszűnt, XI. 5: már csak Munkácson Zrínyi Ilona védte magát. Bécs nem ajánlott békét ~ért, folytatta Mo. kifosztását. ~ 1686. I. 2: szabadult és 9000 főből álló sereget kapott. 1687. II: A. Caraffa gr. (†1693) a ~vel rokonszenvezők perbe fogására fölállította a 12 tagú →eperjesi vésztörvényszéket, mely kínzásokkal, hamis vallomások alapján vagyonokat kobzott el, ártatlan nemeseket és polgárokat börtönöztetett be és végeztetett ki; csak az 1687/88-i ogy. határozata ürítette ki az eperjesi börtönöket. - A törökök ~t ismét elfogták és Isztambulba vitték, közben a császáriak Mo. szinte egészét visszafoglalták a töröktől. 3 é. ostrom után 1688. I. 14: Zrínyi Ilona föladta Munkács várát a császáriaknak, akik gyermekeivel együtt Bécsbe vitték. Az Isztambulból hazatérő ~ nemzethez írt kiáltványára csak 8000 fő gyűlt össze, akiket Nagyváradnál gr. Heisler (1646-1718) cs. tábornagy szétvert. - Apafi 1690. IV. 15-i halála után II. Szulejmán szultán (ur. 1687-91) ~t VI. 8: erdélyi fejed-mé nevezte ki, aki ezután 16.000 katonával Erdélybe sietett. VIII. 21: Zernestnél (Fogaras vidék) szétverte Heisler és Teleki Mihály egyesült hadait, Heisler tábornokot elfogta. Az erdélyi ogy. IX. 22: Keresztényszigeten (Szeben szék) fejed-mé választotta. X. 3: a hátszegi csatavesztés után kiszorították Erdélyből, ahová XII. végén sikertelenül próbált visszatérni. A →Diploma Leopoldinum X. 16-i kiadása után a reálpolitikus urak elpártoltak ~től. 1691. II: Konstantin Brincoveanu vajda (ur. 1688-1714) kiszorította csapatait Havasalföldről. ~ VII: Orsovánál Erdélybe vonult, Lugos VII. 27-i meghódítása után csatlakozott Köprülü Musztafa nagyvezírhez, akinek seregét VIII. 19: Lajos badeni őrgr. csapatai Szalánkeménnél (Szerém vm.) szétverték. 1692. I. 20: Heislert kicserélte Zrínyi Ilonával (V. 14: Pozsarevácon találkoztak). - 1697. VII. 1: egykori tisztje, Tokaji Ferenc (†1697) indította a →hegyaljai fölkelést, amit a labancok VIII. 5: levertek. IX. 11: a vesztes →zentai csata után ~ II. Musztafa szultánnal (ur. 1695-1703) együtt Isztambulba menekült. Az 1699. I. 26-i →karlócai béke száműzte Mo-ról, kb. 1400 hívével együtt az Oszmán Birod-ban telepedett le. Nejével Isztambul Galata külvárosában élt. II. Musztafa szultántól (ur. 1695-1703) 1695: kegydíjat, majd birtokot és viddini grófi címet kapott. Utolsó éveiben a köszvény kínozta; II. Rákóczi Ferenc szabharcára személyes befolyása nem volt. Hamvait a nikomédiai örm. temetőből - II. Rákóczi Ferenc hamvaival együtt - hazahozták, 1906. XI. 6: a késmárki ev. tp-ban helyezték el. - M: Emericus Thökoly Princeps, ac Partium Regni Hungariae Dominus, & c. Vniversis Orbis Christiani Regibus, Principibus, Rebus-publicus, Sacri Romani Imperii Statibus; necnon sub servitutis jugo suspirantibus afflictae Pannoniae Civibus, felicitatem! (Végén: Scriptum Anno Millesimo, Sexcentesimo Octuagesimo Quarto: Exilii nostri Persecutionisq. Decimo quinto. Kassa) - Késmárki ~ naplója, 1693., 1694. Közli Nagy Iván. Pest, 1863. (Mon. Hung. Hist. II. o. 15.) - Késmárki ~ naplója 1676-1678. Közli Torma Károly előszóval. Uo., 1866. (Monum. Hung. Hist. II. o. Írók. 18.) - Késmárki ~ és némely híveinek naplói és emlékezetes írásai. 1686-1705. 1-2. köt. Közread. Thaly Kálmán. Uo., 1868-73. (Uaz 23., 24. köt.) - ~ naplói, leveles kv-ei. Közli uő. Bp., 1873. (Uaz 24.) - Gr. ~ levelei. A gr. Teleki család marosvásárhelyi levtárából. S.a.r. Deák Farkas. Uo., 1882. - ~ fejed. 1691-1692 leveles-könyve. Az eredetiből közli Thaly Kálmán. Uo., 1896. (Mon. Hung. Hist. II. o. Írók. 34.) 88

Komáromi Jánosnak, mo-i s erdélyi bujdosó fejed. késmárki ~ secretáriusának töröko-i diariumja s experientiája. Kiad. Nagy Iván. Pest, 1861. - Századok 1870. (Lehoczky Tivadar: ~ a „Kurucz király” mint gazda); 1874. (~ codicillusa); 1885. (Schönherr Gyula: ~ és Wesselényi Pál mint vetélytársak; klny. is); 1898. (Szádeczky Lajos: ~ erdélyi fejed-sége; klny. is); 1906. (~ betegsége. I. Thallóczy Lajos: A kórtört. adatos összeáll. 1678-1705. II. Győry Tibor: A kórtört. adatok orvosi megbírálása; klny. is) - M. Gazd-tört. Szle 1894. (Lehoczky Tivadar: Gazd. viszonyok ~ fejed. uradalmaiban) - Gyöngyösi István: Ének ~ és Zrínyi Ilona házasságáról. Bp., 1884. (Olcsó kvtár 181.) - Márki Sándor: ~. Pozsony, 1885. (M. Helikon 55.) - Hadtört. Közlem. 1889. (Komáromy András: ~ erdélyi vállalata 1686-ban); 1910 (Szalay Béla: Th. havasi útja) - Tört. Tár 1886. (Iványi István: ~-féle okl-ek) - Angyal Dávid: Késmárki ~ 1657-1705. 1-2. r. Bp., 1888-89. (M. tört. életrajzok 4-5.) - Eperjesi Lapok 1905. XII. 31. (Flórián Károly: »Erkölcstelen pol. a Thököly-hamvak körül«. Audiatur et altera pars; klny. is) - Áll. felsőbb leányisk. értes. (Lőcse) 1906/07. (Földi János: Zrínyi Ilona, ~ és II. Rákóczi Ferenc élet és jellemrajza) - Angyal Dávid: ~ kora. (Előadása. 1906. XII. 8.) [Uo., 1906] - Benedek Elek: Zrínyi Miklós (a költő és hadvezér) + ~ Uo., 1906. (Nagy m-ok élete 5.) - Burgyán Aladár: »Erkölcstelen politika a ~-hamvak körül.« Válasz az eperjesieknek. Uo., 1906. - Dávid Manó: ~ viszonya a portához. Kolozsvár, 1906. - Orel Géza: ~ diplomatiája. Bp., 1906. - Székely Jolán: ~ udvartartása. Uo., 1912. - Kuncz Aladár: ~ a fr. irod-ban. Uo., 1914. (Klny. Bpi VI. ker. Áll. Főgimn. értes.) - Szinnyei XIV:461. [s.v. Tököly (Thököly) Imre] - Vaday József: Rákóczi jön! Emlékkv. II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és ~ hamvainak hazahozatalára. Debrecen, 1915. (Prot. ifj. és népkvtár 51.) - Bruckner Győző: A Th. család késmárki magán-földesurasága. Pécs, 1925. (Klny. Miskolci Ev. Jogakad. Berzeviczy emlékkv.) (Miskolci Ev. Jogakad. tud. ért-einek tára 16.) - Bánlaky József, doberdói: A Rákóczyak [!], Zrínyiek és ~ első küzdelmeinek korszaka (1630-1682). Bp., 1940. (A m. nemz. hadtörténelme 16.) - Nagy, Arthur: Thököly's Doppelbildnis in der zeitgenössischen bolognesischen Literatur. Uo., 1944. (Osmitteleuropäische Bibliothek 51.) - Katonai Figyelő 1955. (Benczédi László: A Th. felkelésről) - Köpeczi Béla: „Mo. a kereszténység ellensége”. A Th.-felkelés az eu. közvéleményben. Bp., 1976. - A Th.-felkelés és kora. Bp., 1983. - Tanulm-ok Szakály Ferenc emlékére. Bp., 2002:365. (Szita László: A karlócai béketárgyalások és békekötés előtörténetéhez), 415. (Varga J. János: Az „Orta Madzsar” szerepe Perényi Pétertől ~ig) - Seres István: ~ és Töröko. Bp., 2006. - Gulyás-Viczián XXX. (kz-ban)