Magyar Katolikus Lexikon > T > Teudás


Teudás: egy zsidó fölkelőkből álló csapat vezére. - Miután megölték, emberei szétszóródtak, ill. felszámolták őket. A főtanács előtt mondott beszédében →Gamáliel utalt sorsára és a galileai Júdás sorsára, hogy az ap-ok iránt türelemre és várakozó magatartásra hangolja a főtanács tagjait: az idő döntse el, hogy amit tesznek, vajon Istentől van-e, v. csak emberi eredetű (ApCsel 5,36-39). Josephus Flavius említ (ZsidTört 20,5,1) egy ~ nevű hamis próf-t, akinek Cuspius Fadus (kb. Kr. u. 44-46) róm. helytartó idején sok követője támadt, ezért a rómaiak óvatosságból kivégezték. De mivel Gamáliel a beszédét Kr. u. 40 előtt tartotta, és galileai Júdás föllépését (Kr. e. 6?) ~ fölkelése után említette, az időrend nem egyezik. Az ApCsel magyarázói, akik úgy próbálják áthidalni a nehézséget, hogy Gamáliel egy másik, ismeretlen ~ra utalt, v. hogy Josephus Flavius tévedett az időrendben: túl későre tette ~ föllépését, nem járnak helyes úton. Valószínűbb az a föltevés, hogy Lukács Gamáliel beszédét tört-ileg nem eléggé megbízható forrásból merítette. R.É.

BL:1813.