Magyar Katolikus Lexikon > T > Teremtés könyve


Teremtés könyve, Genesis, Ter: protokanonikus ószövetségi könyv, az egész Szentírás és a Pentateuchus első könyve. A protestáns kánonban Mózes első könyve. - 1. Elnevezés. A maszoréták az első szóról (beresit, 'kezdetben') Beresitnek nevezték. A többi kánonban az elnevezés a héb. toledot szóból származik. Bizonyos részek (5,1; 6,9; 10,1; 11,10.27; 25,12.19; 36,1; 37,2) ui. toledottal ('származás, családtörténet') kezdődnek. A LXX geneszisz, a Vg generationes szóval fordítja, és a LXX az egész könyvet Geneszisznek nevezi. Ezt az elnevezést a kv. élén álló →teremtéstörténet is indokolja. A teremtéstört-et lezáró toledot szót (2,4) az 5,1 hatására a LXX biblosz geneszeósszal (vö. Mt 1,1) adta vissza. A Vg révén Ny-on is a Genesis név honosodott meg. - II. Keletkezése. A ~ végső formáját zsidó papi körökben kapta a fogság utáni időben (P). Olyan írott hagyományt ölel föl, mely sokkal előbb keletkezett, s a szájhagyományban már formát öltött. Ez a Jahvista összesítés (J) a törzsek Dáviddal kezdődő nemzetté válását tükrözi. Bizonyos kiegészítések (több mint 20) egy önálló Elohista egységesítésből (E) kerültek bele, v. annak köszönhetők, hogy maga a Jahvista összesítés ment át bizonyos fejlődésen. Annyi bizonyos, hogy a kv. hosszú fejlődés eredményeként jött létre (kettősségek, ellentmondások, kiegészítések). A J-hagyomány először a Paradicsomot, majd azt mutatja be, hogy a bűn romlást hozott az emberre és a világra (vízözön, bábeli nyelvzavar), de Noé, Szem, Ábrahám és utódai áldása ennek véget vetett. A P-hagyomány egységes egésszé fűzte össze a kv-et, úgy, ahogy ma ismerjük. Nemcsak keretet ad a JE-összesítésnek, hanem bizonyos pontokon, melyek papi szempontból fontosak voltak (teremtés, szombat, szövetség, körülmetélés), tovább is építi (Ter 1, 5, 9, 17. és 23. f.). Ezáltal a régi elbeszélés ált. emberi szempontból távlatot kap: a káoszból kozmosz lesz, majd a bűn következményeként a világmindenség ismét zűrzavarrá (vízözön) válik, de Noéban új emberiség születik. Isten →szövetséget köt vele, ezt Ábrahámban megújítja. A deuteronomikus hagyomány (D) a ~ből hiányzik, bár a próf-k hatása kimutatható (2-3; 11,1-9). - III. Tartalma. A ~ valóban teremtéstört-eket tartalmaz: 1. A világ és az emberiség keletkezése és sorsa, az ún. őstört. Ádámtól Ábrahámig, vagyis az emberiség ősatyjától Izr. ősatyjáig (1-11); 2. Izr. őstört-e Ábrahámtól Jákob fiaiig, akikre a zsidó nép a maga tört-ét visszavezeti (12-50). Ebben a keretben számos természeti v. művelődéstört. jelenség létrejöttének a tört-e helyet kap, és sok vallási és társad. szokás, pol., népr., ill. földr. adottság is beleépül. Maga az →őstörténet 6 elbeszélésből v. képből áll: a teremtés 6 napja (1,1-2,4a), Paradicsom és bűnbeesés (2,4b-3,24), az első gyilkosság (4,1-16), vízözön és a Noéval kötött szövetség (6,1-9,17), Noé átka és áldása (9,18-28), a bábeli torony (11,1-9). Mindezt egy többé-kevésbé összefüggő egésszé kapcsolja össze a 4 nemzetségtábla: Kain fiai (4,17-24), Szet fiai (4,25-5,32), a népek táblázata (Ter 10), Szem utódai (11,10-26). A →pátriárkák tört-e a 3 fő alak szerint 3 részre tagolódik: Ábrahám (12-25; Izsák: 26), Jákob (27-35; Ézsau: 36) és József (37-50; Júda: 38). - IV. Műfaja. A ~ben az elbeszélések nem úgy tükrözik az eseményeket, ahogy azok lezajlottak. A szó szerinti értelmezést a sugalmazás sem indokolja, mert nem új közléseknek, hanem a már ismert dolgok hitbéli megértésének forrása. Ezek értéke eleve nem lehet teljesen egyértelmű, hiszen az önkéntelen emberi érzékelésre, ill. az akkori „tudományra” vezethetők vissza, olyan közösségi v. helyi emlékeken alapulnak, melyekbe sokszor belejátszanak az etiológiai elbeszélések és népi mondák. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a ~ a fantázia szülötte. Olyan egyre jobban kiszélesedő hagyománynak, mint amilyet a ~ tükröz, kell lennie kiindulópontjának (személyek, események, életkörülmények), még ha ez nem teljesen körvonalazott is. A hagyomány megformálása, kikerekítése tört. és emberi tapasztalatokat tételez föl: a ~ sok vonatkozásban hűen tükrözi az izr. életet, a tört-ek valóságos helyzeteket és viszonyokat adnak vissza. - V. Teológiája. A ~nek ilyen módon értelmezett történetisége az üzenet lényegét nem érinti, mert „az első dolgok”-ról (világ, emberiség és Izr.) mondott dolgok (a továbbiakban eredettan) csak látszólag tartoznak a múlthoz. Valójában az a hit fejeződik ki bennük, hogy az embernek és Izr-nek van jövője, sőt a végső dolgokra vonatkoztathatók: a bibliai eredettan eszkatológia. A hit föltárja az élet értelmét, rányitja az ember szemét egy jobb emberre, egy jobb világra, az emberi tört-ben Isten szándékait látja, azt, amivé az embernek és Izr-nek lennie kell. A ~ egészét ez az eredettani jelleg jellemzi: nemcsak Isten eredeti elgondolása, hanem bizonyos nemzeti álmok is úgy jelennek meg, mint amelyek a kezdet kezdetén már teljes egészükben megvalósultak; másfelől ott, ahol arról van szó, a jelenben miért nincs úgy, azok a tényezők vannak felsorakoztatva, melyek az eredetnél megrajzolt eszményi jövő útjában állnak. Ezért a ~ kiindulópontja valójában nem a múlt, hanem Izr. jelene és az ember adott helyzete. A múltra utalással, mely valójában a jövőbeli távlatot nyitja meg, a ~ azt akarja lehetővé tenni, hogy a lét a hit világosságánál értelmet kapjon. Innen érthető, hogy a tört-ek anyagát és színeit inkább az adott helyzetből veszi, nem a múltból meríti. Az 1-11 esetében ez kézenfekvő, de még a pátriárkák tört-ében is sokkal inkább az fejeződik ki, amit Izr-nek hinnie kell v. amivé lennie kell, mint amit az ősatyák véghezvittek. Az atyák Istenével való érintkezés azt a dialógust tükrözi, melyet Jahve és Izr. folytatott. Az őstört. ezt általános emberivé szélesíti: a szövetség Istene egyszersmind a világ és az emberiség teremtője; a természet és a tört. ugyanannak az egy Istennek a kezében van. Amit tehát az ÓSz idején Izr. és Júda tett, azt minden hívő ember megteheti: megtanulhatja, hogy az életét Isten üdvözítő akarata hordozza. Ha ezt keresztezi is a bűn, az emberi gyengeség, az ember mégis belenő egy új világba, melyben Isten lesz minden mindenben. Ezt elsőként, ha csak halványan is, a Ter 2 körvonalazza. R.É.

BL:1798.