Magyar Katolikus Lexikon > T > Tarrés y Claret


Tarrés y Claret, Pedro, B. (Manresa, Katalónia, Spo., 1905. máj. 30.-Barcelona, 1950. aug. 31.): orvos, pap. - Mélyen vallásos családban nőtt fel, két nővére szerzetbe lépett. A piar-k és a jezsuiták nevelték, gyakran segített a helyi gyógyszerésznek. 1921-től Barcelonában tanult, itt érett meg orvosi hivatása. 1927: tisztasági fog-at tett, majd lelkivezetője megismertette a Katalán Keresztény Fiatalok Egyesületével, melynek rövidesen elnöke. Széleskörű levelezést folytatott, cikkeket írt a szervezet hetilapjába. Bekapcsolódott a Kat. Akcióba is, melyben bíb-a javaslatára 1935: az egyhm. biz. alelnöke. Az imának, a jó cselekedeteknek és az önfeláldozásnak szentelt életről tett tanúbizonyságot a fiatalok előtt. 1936: befejezte orvosi tanulm-ait, Barcelonában kezdett dolgozni. Gerardo Manresával szegények számára megalapította a Miasszonyunk szanatóriumot. Orvosi hivatása gyakorlása közben is megtartotta a szeretet és a teljes élet példáját, sosem vesztette el másokra is átragadó jókedvét, amelynek köszönhetően betegeit mindig tiszteletteljes barátsággal kezelte. 1936: megtapasztalta a sp. polgárháború gyűlöletét és üldöztetését. 1938. V: besorozták orvosnak a republikánus hadseregbe; a katonáknak titokban becsempészte az Oltáriszentséget, hogy áldozhassanak. Elhatározta, hogy életét végérvényesen Istennek ajánlja. 1939. IX. 29: belépett a barcelonai szem-ba, 1942. V. 30: pappá szent. 1943: a salamancai egy-en tanult tovább. 1944: visszatért Barcelonába, ahol a Kat. Akció ifjú férfi, majd női tagjainak lelkésze, ill. szerz-ek és szegény betegek lelki gondozását végezte. A Magdolna kórházban prostituáltak mentésével és lelkipásztori szolgálatával is foglalkozott. 1950 elején egészsége megromlott, tüdőrákban rövidesen meghalt. Betegségét a papság megszentelődéséért ajánlotta föl. - II. János Pál p. 2004. IX. 5: Loretóban b-gá avatta. **