Magyar Katolikus Lexikon > T > Törökország


Törökország, Türkiye Cumhuriyeti: köztársaság DK-Eu-ban és Kis-Ázsiában. – Határai: Fekete-tenger, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán (Nahicseváni terület), Irán, Irak, Szíria, Földközi-tenger, Égei-tenger, Görögo. Bulgária. Ter-e 779.452 km2, főv-a Ankara. Hiv. nyelve a török. – Története. Ter-én számos ősi kultúra nyomait tárták föl. A legrégebbi emlékek a Kr. e. 8–6. évezredből származnak, a térségben zajló neolit forradalom (újkőkor) idejéből. A fő lelőhelyek Hacilar, Çatalhöyük és Sultantepe közelében találhatók. A kerámiát is ismerő virágzó kőkorszakból Çatalhöyüknél kerültek elő barlangrajzok és tárgyak. A bronzkor egyik fő közp-ja Alacahöyüknél épült ki. Kr.e. a 18. sz-ban a →hettiták alapítottak birod-at Anatólia középső részén. Főv-uk Hatuszasz/Hattusas volt, a mai Bogazkale közelében. Fénykoruk a Kr. e. 1300-as évekre tehető. A fszg. Ny-i peremvidékén a mükénéi kultúra nyomaira bukkantak, a Kr. e. 2. évezredből. Kr. e. 1200 k. egyre nagyobb számban jelentek meg gör. és más indogermán törzsek az égei-tengeri partvidéken, majd hatoltak beljebb a fszg-en. Államalakulataik közül →Frígia: székhelye Gordion (2009: Yassihöyük), legismertebb uralkodója Midász kir., Lídia közp-ja Szardeisz/Sardes (2009: Sart), mesés gazdagságáról híres uralkodója Krőzus/Kroiszosz és a Hellészpontoszi Kir-ság, főv. Trója (2009: Truva) ismert. A Kr. e. 6. sz: a perzsák visszaszorították a gör-öket, miután Kr. e. 546: Kürosz legyőzte az ellene támadó Krőzust. A fszg. K-i részein a Kr. e. 9–6. sz: az Urartu Birod. létezett, melyet Tuspából (2009: Van) irányítottak. A →perzsák 200 é. uralmát Nagy Sándor (ur. Kr. e. 336–323) makedón kir. törte meg. Halála után D-Anatóliában egyik vezére, Szeleukosz hozott létre fejed-séget, amely Kr. e. 64-ig állt fönn, egy másik, Antigonosz Frígiát birtokolta Kr. e. 302-ig. Közép-Anatóliában, Kappadókiában Kaiszaria (a római korban Caesarea, 2009: Kayseri) közp-tal jött létre gör. államalakulat, ÉNy-Anatóliában Kr. e. 279: Bithínia önállósult, főv. Nikomédia (2009: Izmit, ill. Kocaeli). É-on, a mai Amasya környékén Kr. e. 3. sz: a Pontuszi Kir-ság, az Eufrátesztől Ny-ra a Kr. e. 1. sz: a Kommagéné/Kommagenesz Kir-ság virágzott. Kr. e. 281: a Pergamoni Kir-ság az azonos nevű hely (2009: Bergama) köré szerveződött, majd lett Kr. e. 133: a →Római Birodalom első kis-ázsiai provinciája; Kr. e. 75/74: Bithínia került hasonló sorsra. Anatólia római bekebelezése kb. 250 é. tartott. Ter-ét 24 provinciára osztották, melyek jelentősége egyre nőtt. Diocletianus róm. cs. (ur. Kr. u. 283–305) Nicomédiát tette meg székhelyévé, Nagy Konstantin (ur. Kr. u. 306–37) pedig 330: Bizáncba, (új nevén Konstantinápolyba) helyezte át a fővárost. – A terjedő ker-ség első fontos közp-jai közül számos található a mai ~ban, pl. a →Jelenések könyvének 7 egyháza: Efezus (2009: Efes/Selçuk), Szmirna (2009: Izmir), Pergamon, Tiatira (2009: Akhisar, Manisától É-ra), Szardesz, Filadelfia (2009: Alasehir) és Laodicea (2009: Denizlitől É-ra); Szt Pál 3 levelének címzettei az efezusiak, a galaták (Ankara környékén) és a kolosszeiek (Denizlitől DK-re), Szt Pál szül. helye: Antiochia (2009: Antakya). Az ApCsel-ben az első pünkösd alkalmából, ill. Szt Pál útjain találkozhatunk kis-ázsiai hely- és népnevekkel. Több fontos zsin-ot tartottak itt 325 és 787: Niceában (2009: Iznik), ill. 451: Kalkedonban (2009: Kadiköy). – [1923-ig →Bizánc, →török birodalom]. – Az 1919. V. 19: kezdődött sikeres függetlenségi harc nyomán 1923. X. 29: kikiáltották a közt-ot, első államfője Mustafa Kemal (1881–1938) (családneve később: Atatürk), aki tisztét haláláig betöltötte. X. 30: Ismetet (családneve később: Inönü) miniszterelnökké választották. A tör. birod. örököseként az új állam nehéz helyzetből indult, ter-ét jelentősen lecsökkentették, ipara, mezőgazd-a korszerűtlen volt. 1923: a Lausanne-i békeszerződés 3 nemzetiséget ismert el: a gör-t, az örm-t és a zsidót. Ezek létszáma – részben a nem sokkal később megvalósított gör–tör. lakosságcsere miatt – kicsi volt, szemben a kurdokéval, akiket az okmány meg sem említett. 1923. XII. 18: fölvették a diplomáciai kapcsolatot a Magyar Kirsággal. 1924. III. 3: eltörölték a kalifátust, száműzték az Oszmán-házat, bezárták a muszlim vallási isk-ákat, létrehozták az Egyházügyi Főigazg-ot. IV. 8: fölszámolták a vallási bíróságokat. IV. 20: elfogadták a Török Közt. alkotmányát. 1925. II. 27: eltörölték a terménytizedet, helyette földadót vezettek be. A Mezőgazd. Bank létrehozásával hitellehetőséget teremtettek a gazdáknak. IX-XI: föloszlatták a dervisrendeket, bezáratták ktoraikat. XI. 25–26: törvényt hoztak a kalapviselésről a betiltott fez és turbán helyett, áttértek a nemzetk. időszámításra és naptárra. XII. 17: tízéves kölcsönös megnemtámadási és benemavatkozási szerződést kötöttek a SzU-val. 1926: átvették a svájci polgárjogi törvkvet, egyenjogúsították a nőket. Megtiltották a többnejűséget. III: új büntető törvkv lépett hatályba. 1928. IV. 1: szétválasztották az áll-ot és az egyh-at, az iszlám megszűnt államvallásnak lenni. XI. 1: törv-t fogadtak el a latin betűs írás bevezetésére. 1930: létrehozták a Központi Bankot. X. 30: Venizelosz gör. min.eln-kel Ankarában barátsági szerződést írtak alá. 1931: bevezették az eu-i súly- és mértékrendszert. 1932. VII. 18: ~ a Népszövetség tagjává vált. 1934: az ipar különböző ágazatainak létrehozására tett korábbi törekvések után elkezdődött az első 5 é. iparfejlesztési terv. II: Athénban aláírták a Balkán-paktumot ~, Görögo., Rom. és Jug. között. VI–VII: a perzsa sah, Rezá Pahlaví hivatalos látogatást tett ~ban. Így a korábbi ellenfelekkel sikerült békés viszonyt kialakítani. Ebben az évben hozták meg a vezetéknévtörvényt, s kapta Mustafa Kemal a parlamenttől az Atatürk („a törökök atyja”) nevet. 1934. XII. 5: elismerték a nők választhatóságát. 1937. III–IV: kurd fölkelés tört ki Tunceli tartományban, melyet a kormányerők levertek, XI: a lázadás vezetőit kivégezték, a kurd isk-kat bezárták, a nyelvhasználatot korlátozták; 1938–48: a tart-ban rendkívüli állapot volt érvényben. 1937. VII: Teheránban szerződést kötött ~, Irak, Irán és Afganisztán az országaikat veszélyeztető csoportosulások elleni harcra. 4 éves tervet fogadtak el a mezőgazd. korszerűsítésére. 1938. XI. 10: elhunyt Atatürk, helyére XI. 11: Inönüt választották közt. eln-ké. A reformfolyamat idején számos m. tudós, mérnök, művész, szakértő és több ezer szakmunkás dolgozott ~ban, főként Ankarában, de más városokban is. 1939. VI: a Fro-gal való megállapodás alapján az átmenetileg függetlennek nyilvánított Hatay tart. ~ részévé vált. – A II. vh. alatt ~ aktív semlegességi politikát követett, többszöri sürgetés ellenére sem lépett be a háborúba. II. 23: hogy meghívást kapjon az ENSZ alakuló ülésére, III. 1-i hatállyal hadat üzent a Nagyném. Birod-nak és Japánnak, ám a katonai akcióktól távol tartotta magát. – Míg Atatürk korszakát az egypártrendszer, a Köztársasági Néppárt (CHP) túlsúlya jellemezte, legfeljebb látszatellenzékkel, addig a háború után a többpártrendszer vált uralkodóvá. 1950, 1954, 1957: a választásokon a Demokrata Párt (DP) győzött. E korszak eleje számos ter-en föllendülést hozott a recessziós évek után. 1950–53: ~ részt vett a koreai háborúban, 1952: belépett a NATO-ba, 1955: az Európa Tanácsba. A romló gazd. helyzet nyomán szaporodó tüntetések és más belső feszültségek miatt 1960. V. 27: katonai hatalomátvételre került sor, 1961: Adnan Menderes min-elnököt, a külügy- és a pénzügymin-t kivégezték. A kétkamarás parlamentet előíró új alkotmányt népszavazás szentesítette. Létrejött az Igazságosság Pártja (AP), amely a választások után a CHP-vel lépett koalícióra. 1963: ~  a Közös Piac társult tagjává vált. Ekkortájt indult meg az évi 2 %-os természetes szaporulatú, túlnépesedő ~ból a vendégmunkások kiáramlása Ny-Eu-ba; számuk az idők során több milliót ért el. 1965–71: az AP abszolút többséget szerezve egymaga volt kormányon, Süleyman Demirel vezetésével. Részben az ismételten bevezetett tervgazdálkodás eredményeként a gazd. újra fejlődésnek indult. Az 1968-as eu-i diáklázadások a török nagyvárosokban is éreztették hatásukat, majd egyre inkább politikai és ideológiai színezetet kaptak, és számos emberéletet követeltek. 1971. III. 12: a hadsereg ismét közbeavatkozott, Demirelt lemondatták. A kb. 2 é. tartó rendkívüli állapot után, amikor egyes emberi jogokat is korlátoztak, 1974: a balközépen álló Bülent Ecevit (CHP) alakított kormányt, aki váratlanul a mérsékelt iszlamista Necmettin Erbakannal lépett koalícióra. 1974. VII. 15: Cipruson a Görögo-gal való egyesülés szándékával puccsot hajtottak végre. A válságba a sziget különállását biztosító egyik érintettként ~ katonailag is beavatkozott,. Az É-i, főként a tör. kisebbség által lakott ter-eket megszállták, majd kikiáltották az Észak-Ciprusi Török Szövetségi Államot, melyet ~on kívül senki nem ismert el. A tör.–gör. viszonyt éveken át terhelte a földközi-tengeri talapzat körüli vita is. Ecevittől többen várták, hogy a korábbiaknál (melyek során mintegy 4.000.000 hektár szántót és legelőt kaptak a gazdák) nagyobb méretű földosztást valósít meg, ez azonban elmaradt. Népszerűségében bízva, a min.eln. fölmondta a koalíciót és előrehozott választásokat tervezett. Ám a többi párt megakadályozta ezt, és hosszas huzavona után 1975: Demirel két szélsőjobboldali jellegű párttal együttműködve, nemzeti frontot alkotva került kormányra. 1980. IX. 12: további rövidéletű koalíciók után, az erősödő belső feszültségek, szaporodó terrorcselekmények és gazd. nehézségek (magas infláció) miatt a polgárháború szélére sodródott ~ban a katonák Kenan Evren tábornok, vezérkari főnök vezetésével átvették a hatalmat. Fölfüggesztették az alkotmányt, föloszlatták a parlamentet, betiltották a pártokat, vezetőiknek 10 évre abba kellett hagyniuk a pol. tevékenységet. Nagy számban tartóztattak le, ítéltek halálra (bár csak keveset végeztek ki) v. börtönbüntetésre embereket. Ennek következtében az erőszakos tettek száma csökkent, a helyzet fokozatosan rendeződött. Népszavazással új alkotmányt fogadtak el. Visszaállt az egykamarás parlament, közepesen erős elnöki hatáskörrel. Az államfői hatalmat gyakorló Evren 1982: hivatalosan is közt. eln. lett. A tábornokok várakozásával ellentétben az 1983-as, majd az 1987-es választásokat is a Turgut Özal vezette Haza Párt (ANAP) nyerte. Özal a szabad verseny és keresk. híve volt. Stabilizációs programja több vonatkozásban is sikeresnek bizonyult: az infláció csökkent, az állami bevételek növekedtek, az ipar is kedvezően változott. Jelentősen átalakították az export szerkezetét: míg korábban a mezőgazd. termékek a kivitel 80 %-át, az ipari készítmények a 20%-át tették ki, ezek az arányok megfordultak. 1987. XI: népszavazáson döntöttek arról, hogy az eltiltott pol-ok visszatérhessenek a közéletbe. 1989: Özal lett az államfő. 1991: újra Demirel alakíthatott koalíciós kormányt. 1993: Özal váratlan halála után Demirel lett a közt. eln. (szívélyes kapcsolatot ápolt Göncz Árpád m. államfővel), a min.tanács élén első nőként Tansu Çiller követte. 1996–2002: a kormányok váltották egymást, miközben a hagyományos jobb- és balközép pártok egyre jobban elhasználódtak, az iszlamistákat a hadsereg igyekezett kiszorítani. 1999 elején Ecevit kisebbségi kormánya idején Nairobiban elfogták Abdullah Öcalant, a kurd munkapárt (PKK) vezetőjét, a K-~i gerilla-háború irányítóját, s ez átmenetileg megerősítette a veterán politikus pozícióját. 2001. II. 19: a nemzetbiztonsági tanácsban éles szóváltás támadt Necdet Sezer államfő és Ecevit között, ami igen súlyos közvetlen gazd. következményekkel járt; a GNP egy év alatt 9,5 %-kal csökkent. A válság orvoslására a Világbank egyik aleln-ét, Kemal Dervist hívták haza, aki kisebb eredményeket elért. 2002. VIII: a Nagy Török Nemzetgyűlés eltörölte a halálbüntetést (emiatt Öcalan halásos ítéletét életfogytiglanra változtatták). Ecevit betegsége ellenére sem vonult vissza, mire több kulcsembere elhagyta. A kényszerhelyzetben előrehozott választásokat tartottak, amelyen 2002. XI: egy új formáció, a magát muszlim demokrataként meghatározó Igazság(osság) és Felemelkedés (vagy Fejlődés) Pártja (AKP) a képviselői helyek 2/3-át szerezte meg, 34,2 %-kal; kívüle csak egy régebbi párt (CHP) érte el a 10%-os küszöböt. Min.eln. Abdullah Gül, majd a korábbi isztambuli főpolgármester, a választhatóságtól egy időre megfosztott Recep Tayyip Erdogan lett. Sikerült a gazd-ot ismét növekedési pályára állítani, a pénzromlást jelentősen csökkenteni, a bankrendszert és a társad.biztosítást megreformálni. 2005: megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. Ehhez számos törv-t kellett megváltoztatni és több intézményt átalakítani v. létrehozni. Engedményeket kaptak a kurdok az anyanyelvű iskoláztatás, és a tömegtájékoztatás terén. 2007: a nemz.gyűl. nem tudott kellő számú szavazatot biztosítani ahhoz, hogy Abdullah Gül legyen az államfő. Az idő előtti választások az AKP további előretörését hozták, így Gül közt. eln. lett. 2008: az atatürki hagyomány képviselői, az áll. és a vallás szétválasztásának hívei sikertelenül próbálták elérni az AKP betiltását. – Az ország népessége 2006: elérte a 73.000.000 főt, s jóllehet a növekedés üteme 2 %-ról 1,24 %-ra csökkent, ez is évi 1 milliós szaporulatot jelent. A 0–14 év közöttiek aránya 28,1 % (az Európai Unió tagországaiban 17,2 %). Az elmúlt évtizedekben a városi lakosság ugrásszerűen emelkedett, Isztambulé 1950 k.: 1-ről 2006: 10 millió fölé, Ankaráé 4, Izmiré közel 3,5 millióra, s még legalább 7 város jutott 1 millió lélek fölé. ~ 81 megyére van osztva. Az egy főre eső GDP 2006: 8435, a GNP 5477 USD-t tett ki. – A tör. állampolgárok kb. 99 %-a mohamedán, a többiek, nagyságuk hozzávetőleges sorrendjében örm., zsidó, szír (jakobita) ker., gör. ort., r. k., prot., szír ort., kaldeus ker. és más vallásúak. Viszonylag nagyszámú, máshonnan érkezett ker. él még ~ban, leginkább Isztambulban. Az összes felekezetnek 233 tp-a és 31 zsinagógája működik. A vallásszabadságot az alkotmány elvben biztosítja, a gyakorlatban inkább kultuszszabadságról beszélhetünk; pl. általában nem harangoznak és nem tartanak utcai körmenetet. Az elmúlt évek jogi könnyítéseket hoztak tp-építés és alapítványi ingatlanszerzés terén. A r. k. vikariátus v. ppség, az örm. és a gör. patriarchátus, az örm. kat. érsség és a g. kat. exarchátus Isztambulban, a kaldeus érsség Diyarbakirban található, Izmir r. k. érsség központja, Anatólia többi ter-ét egy vikariátus fogja össze. Isztambulban 1950–80: 22 pléb. volt, számuk 1990: 17-re, 1999: 13-ra csökkent. 2004: 32 pap, 37 ffi és 90 női szerz. tevékenykedett a városban. A megkeresztelt r. k-ok száma kb. 15.000 fő. Gondot okoz, hogy a tp-ok és a hívők lakhelye az idők során egyre távolabb került egymástól. Az izmiri érsségen belül 1950: 8, 1969–: 10, 1999–: 7, 2006–: ismét 10 pléb-át alakítottak ki. 13 pap gondozza a kb. 2.000 hívőt, 19 ffi és 12 női szer. közreműködésével. Az anatóliai vikariátus közp-ja Iskenderun, ter-én 1950: 3, 2004: 8 pléb. működött, 11 pappal, 15 férfi és 11 női szerz-sel. A megkereszteltek száma kb. 4.500 fő. A diplomáciai kapcsolatok keretében a Szentszék nunciatúrát tart Ankarában. 1967: VI. Pál, 1979: II. János Pál, 2007: XVI. Benedek p. látogatott ~-ba. D.G.

Howard, Douglas A.: The History of Turkey. Westport, Conn.–London, 2001. – Flesch István: Atatürk és kora. Musztafa Kemál Atatürk függetlenségi háborúja és kormányzása. Bp., 2004. – The Cambridge History of Turkey. 4. Kiad. Kasaba, Resat. Cambridge, 2008.