Magyar Katolikus Lexikon > S > szubdiákonus


szubdiákonus (gör. hüpodiákonosz, lat. subdiaconus): alszerpap. - A lat. szert-ban a II. Vat. Zsin-ot követő jogalkotás szüntette meg (VI. Pál: Ministeria quaedam ap. levél, 1972. VIII. 15.). Addig a „nagyobb rendek” közé számított, minthogy zsolozsmakötelezettséggel járt és a házasságkötés lehetőségét kizáró akadály volt. Ezek a törv-ek azóta a →diakonátus fölvételéhez kapcsolódnak. - A keleti ker. egyházakban máig megtalálható egyh. rendfokozat. M.M.