Magyar Katolikus Lexikon > S > szolmizáció


szolmizáció: a zenei írás-olvasás elsajátításának egyik módja, mely az abszolút hangmagasságtól függetlenül a hangok egymáshoz való viszonyára és bármely alaphangra épülő hangsorban elfoglalt helyére épül. - A →Kodály-módszer s ezáltal a magyar szolfézsoktatás lényeges része. A ~s hangokhoz a dallamvonalat követő kézjelek kapcsolódnak, melyek segítik az ének megszólaltatását. - A hangok elnevezése →Arezzói Guidótól származik, aki az Ut queant laxis kezdetű Ker. Szt János-himnuszában minden sormetszet első szótagja fölé egy fokkal magasabb hangot írt. Ennek a hangnak a szótagja lett a ~s skála egy-egy fokának neve: Ut queant laxis / resonare fibris; Mira gestorum / famuli tuorum; Solve polluti / labii reatum; Sancte Ioannes. A magyarban az első hang ut helyett, az utolsó si helyett ti lett. Így a m. ~s skála: dó, re, mi fa, szó, la, ti. **

Kühár-Radó 1933:404. - Brockhaus III:213, 466.