Magyar Katolikus Lexikon > S > szlovák autonómia


szlovák autonómia, 1848. máj. 10.: a szlovák önkormányzatot kívánók politikai nyilatkozata. - Liptószentmiklóson fogadták el, gr. Batthyány Lajos m. min-elnöknek (1848. III. 17-X. 2.) s az ogy-nek címezték. Saját nemzgyűl-t kívántak minden nemzetnek, melyek az egyenjogúság alapján a M. Kirság ogy-ében képviseltetnék magukat. Követelték a szlávok lakta vm-kben a szl. hivatalos nyelv használatát, nemz. nyelvű okt-t minden fokon, az ált. választójogot és a piros-fehér nemz. zászlót. - 1861. VI. 6-7: Turócszentmártonban a szl. nemzeti gyűlés elfogadta A Szlovák Nemzet Memorandumát, amit VI. 26: átadtak Tisza Kálmán ogy. alelnöknek. Fő követelése az 1000 é. békés szl-m. együttélésre hivatkozva a ter. önkormányzat Okolie [Körzet] néven a szl-ok lakta vm-kben. - 1915: az amerikai csehek és szl-ok képviselői a két nemz. - Szlovákia teljes autonómiájával - államszöv-ben való egyesüléséről aláírták a Clevelandi Egyezményt; ezt erősítette meg 1918. V. 31: a Pittsburgi Egyezmény. A létrehozott Csehszl. Közt-ban önkormányzat helyett központosított állam, a csehszlovakizmus (a cseh és szl. egy nemz.) elvét és gyakorlatát alkalmazták. Ezt utasította el Andrej Hlinka (1864-1938) néppártja és a Szl. Nemz. Párt, alkotmányos, parlamenti eszközökkel: az 1922. I. 25, 1930. V. 8: és 1938. VIII. 19: kelt törv-javaslatokkal. - A ~ az 1938. X. 6-i →müncheni egyezmény után a zsolnai egyezmény és a zsolnai manifesztum elfogadásával jött létre, amikor a prágai parlament 1938. XI. 22: azt elfogadta. Kä.I.