Magyar Katolikus Lexikon > S > szepesi szászok


szepesi szászok: A 12. sz. közepe óta Türingiából, Sziléziából vándoroltak be, de vallonok is voltak köztük. Községeikben kezdettől fogva saját joguk szerint élhettek. V. István kir. kiváltságaikat 1271: erősítette meg, és ezzel telepeiket zárt ter-té (provincia) tette. - Szabadságuk lényege, hogy senki sem idézhette meg őket ter-ükön kívül, a kir. udvarba sem (→idézés); bírájukat és papjaikat szabadon választották. A bíró nagyobb ügyekben a szepesi ispánnal együtt ítélkezett, →esküdtek jelenlétében a szászok főhelyén, Lőcsén. Az egész ter. együttesen adózott a kir-nak (300 márka), és 30 lándzsást küldött a kir. hadseregbe, külf. hadjáratra is. - Károly Róbert (ur. 1308-42) e kiváltságokat 1317: megerősítette, és fölsorolta az azokban részes 30 nagyobb helységnek a nevét. A 15. sz. közepe óta a „24 királyi város területének” nevezték a joguk szerint élő vidéket. I. (Nagy) Lajos kir. szokásjogukat 1370: újabb megerősítése mellett törv-be foglalta (Zipser Willkür). Önkormányzatuk élén a szepesi ispán v. gróf (comes) állt. - 1412: Zsigmond kir. →tizenhárom szepesi várost (Béla, Durand, Felka, Igló, Leibic, Mateóc, Ménhárd, Olaszi, Poprád, Ruszkinóc, Strázsa, Szombat, Váralja) zálogba adott a lengy. kir-nak, a megmaradt 11 város 1636: a Csáky gr-oké lett s a vm. hatósága alá került. 1772: Lengyo. első fölosztásakor az elzálogosított városok visszakerültek a vm-hez. A 18. sz. nagy járványai megritkították szász népességet, akik helyére szlávok költöztek. A 19. sz. polgárosodással megkezdődött önálló irod-uk kialakulása mellett elmagyarosodásuk. 1919-: Csehszl. tartozott lakhelyükről az elvándorlás, 1945-46: kitelepítésük s az erőszakos szlovákosítás miatt a ~ mint nép a 21. sz-ra csak nyomokban létezik. →szepesi szász városok 88

Szabó Benő: ~. Győr, 1867. - Sváby Frigyes: Szepes vm. lakossága. Szepesváralja, 1888. - Demkó Károly-Weber Samu: Szepes vm. tört. irod. bibliogr-ja. Lőcse, 1895. - Sváby Frigyes: A Szepesség lakosságának szociológiai viszonyai a 18-19. sz-ban. Uo., 1901. - Gréb Gyula: A szepesi felföld ném. nyelvjárása. Bp., 1903. - Lersch Ernő: A gründler nyelvjárás alaktani sajátosságai. Kolozsvár, 1904. - Forberger Béla: A szepesi ném. elem pusztulásáról. Igló, 1909. - Bruckner Győző: A szepesi szász nép. Bp., 1913. - Weber Artur: A szepesi nyelvjárástanulmányozás tört. Uo., 1916. - Schmidt Gizella: Szepesi ném. népdalok és népies énekek. Uo., 1919. (Ném. Phil. Dolg. 25.) - Fodor Antal: Zipserföldön. Igló, 1921. - Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció tört. a Szepességben 1520-1745. Bp., 1922. -: A Szepesség népe. Uo., 1922. - Matyasovszky Endre: A szepesi németség nyelvjárásos műköltészete. Késmárk, 1923. - Bruckner Győző: A Szepesség múltja és mai lakói. Bp., 1926. - Gréb Gyula: A szepesi németek nyelve és eredete. Bp-Késmárk, 1926. - Lám Frigyes: A gründlerek irod-a. Bp., 1926. - Kelemen Ernő: A ~ büntető igazságszolgáltatása. Miskolc, 1931. - Eckhart 1946:68.