Magyar Katolikus Lexikon > S > szepesófalui béke


szepesófalui béke, 1474. febr. 21.: Miután I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) visszavívta a →Vitéz János összeesküvésekor lengy. kézre került, rablófészekké lett Sztropkót, Homonnát, Nagymihályt, s Tarczy Tamás csapatai Galíciában dúltak, IV. (Jagelló) Kázmér lengy. kir. (1447-92) békét kért. Veronai Gábor erdélyi pp. (1472-75) és Laki Túz Osvald zágrábi pp. (1466-99), Szapolyai Imre és Pongrácz János megegyezett a lengyelekkel; Mátyás galíciai foglalásait visszaadta, visszaállították a régi m-lengy. határt. A ~ kiegészítésébe II. 22: belefoglalták II. (Jagelló) Ulászló cseh kir-t (ur. 1471-1516) is, akivel Cseho-ra 3 é. fegyverszünetet kötöttek. Az országnagyok - nem értesülvén arról, hogy III. 11: Nürnbergben III. (Habsburg) Frigyes cs. (ur. 1440-93) és II. Ulászló követei Mátyás ellen szövetkeztek, amihez III. 13: csatlakozott IV. Kázmér is, aki vállalta, hogy VI. 24-ig fölkészül a háborúra - IV. 24: megerősítették a ~t; 1478. XI. 21: meghosszabbították 1479 tavaszáig. 88

Horváth M. III:152. - Fraknói 1896:254. - MTK I:250.