Magyar Katolikus Lexikon > S > szenvedéstörténet


szenvedéstörténet (lat. passio): →Jézus szenvedésének leírása a négy evangéliumban. - I. A négy evang-ban Jézus szenvedésének tört-e összefüggő egészet alkot. Részletei formai szempontból nem tekinthetők lezárt egységeknek, mert azok a perikópákat lezáró elemek, melyek egyébként az evang-okban jellemzik a Jézussal kapcsolatos eseményeket, teljesen hiányoznak belőle. Ugyanígy tartalmi szempontból sem önálló egységek, mert minden perikópa kapcsolódik az előzőhöz, és a perikópák végéhez is csatlakozik perikópa. Mivel az időpontokra vonatkozó adatok (Mk 14,17.28; 15,1.33.42), valamint a helymegjelölések (14,17.26.43.53.54; 15,1.16.22) szétszórtan találhatók, és mert az egész eseménysornak közösek a motívumai (pl. a vacsora előkészítése és elköltése; Jézusnak mint Messiásnak és kir-nak a kihallgatása; Jézus Messiásként és kir-ként a kereszten; az asszonyok a kereszt alatt és a sírnál), a ~et összefüggő egésznek kell tekintenünk; elejétől a végéig, egész terjedelmében egységes egészként maradt ránk. Mondhatni: a legrégibb ker. vértanúaktának tekinthető. - II. A Jézus szenvedését és halálát megörökítő 4 kanonikus beszámoló közül Mk látszik az eredetinek, a legrégibbnek. Csak 14,27-31 és 14,50, valamint Mt 26,31-35 és 26,56 említi a tanítványok menekülését. Jézusnak a Getszemáni-kertben elszenvedett halálfélelme Mk-ban (14,33-36) az emberi nyomorúság mélyét tükrözi, Mt-ban valamivel enyhébb (26,37-39), Lk-ban pedig - az angyalok megjelenésével - már vigasz is vegyül bele (22,43). Az elfogás leírásakor az evang-ok szerzői kiemelik Jézus szabadságát (Mt 26,52-54; Lk 22,51; Jn 18,4-9). Mk-ban Jézus a kereszten csak Istentől való elhagyottságát fejezte ki (15,34), ezenkívül csak lelke kilehelésekor kiáltott föl (15,37); a körülállóktól is csupán gúny és káromlás (15,29-32) maradt fenn. A többi evang. szerzője a kereszten függő Krisztus más szavait is megörökítette, melyek bepillantást engednek benső énjébe, ill. tanúsítják megbocsátó irgalmát, szerető gondoskodását (Lk 23,34.42.46; Jn 19,26-28.30); →Jézus hét szava a kereszten. Már Mk-ban úgy szerepel a ~, mint az üdvösség tört-e. A tört-ben és a tört-tel kezdettől fogva mindvégig a tört. értelme kap megvilágítást. Ezért volt oly fontos a hagyománynak, hogy rámutasson: Jézus előre tudta szenvedését és kereszthalálát (14,8.18-21.27-31; Lk 22,15; Jn 18,4), és önként vállalta sorsát (Mk 8,31; 14,42; Mt 26,52-54; Jn 19,17); továbbá hogy ártatlanul, igazként szenvedett (Mk 14,55; Mt 27,19.24; Lk 23,4.14.15). A tört. nem csupán földi térségekben és nemcsak időben zajlik; összefonódik a kozmosszal (Mk 15,33; Mt 27,52) és Istennel (Mk 12,6; 14,36). Magába foglalja a döntést Isten angyala v. a Sátán mellett (8,33; Lk 22,3.31.53; Jn 14,30). A próf-k szavai és az előképek jó előre előkészítettek rá. Hogy ezek „beteljesedjenek”, azért történik most minden (Mk 14,18.21.24.27.49-50; 15,23 29.34; Mt 26,15 és 27,9; Lk 22,37; Jn 19,28.31-37). Krisztus tehát nem a nyers erőszak áldozata, hanem minden Isten tervei és akarata szerint történik vele. Maga Isten a megdicsőítéssel bizonyítja, hogy a történteknek értelme volt (13,31). A szenvedő Krisztust kezdettől fogva példának tekintették, és a követésére buzdítottak a szt szerzők (Mk 14,38; Lk 23,26; ApCsel 7,59; vö. már Mk 8,38; továbbá Zsid 13,13). Ugyanígy mindjárt kezdetben megfogalmazódott a ~ben az is, hogy az üdvösség tört-ében mi a szerepe, jelentősége (Mk 14,22-24; Mt 26,28; Jn 17,19). - III. Tehát a ~et mind a 4 evang-ban az ált. hagyomány törv-ei határozzák meg. Mégis, nemcsak Mk-nak, hanem a többi evang-nak is megvoltak a saját jellegzetességei. Mint a főleg zsidóker-eknek szánt Mt egészében, a Mt tartalmazta ~ben is elsősorban annak igazolására esik a hangsúly, hogy az ÓSz jövendölései beteljesedtek (Mt 26,15: Júdás árulását illetően; 26,54: az elfogatáskor; 27,34.43: a keresztre feszítéskor, s itt még Mk-nál is közelebbi utalások a zsoltárokra). A Lk-féle ~ben - mint egész evang-ában - Jézus a betegek és bűnösök barátja és Megváltója; szt vértanú, olyan Krisztus, aki mind emberségében, mind istenségében hallatlanul nagy türelemről tesz tanúságot; Lukács az első együttérző szemlélődő (vö. szinoptikus szempontból: Lk 22,15.45.51.61; 23,27-31.34.43.46.48). A Jn tartalmazta ~ Krisztust kir-ként állítja elénk, aki mindent tud (13,1.3; 18,4; 19,28) és mindvégig gondoskodik övéiről (18,8; 19,26). A szenvedésben is, sőt elsősorban a szenvedésben Isten Fiának bizonyul, aki szabad (18,5.8; 19,7). Minden megaláztatása ellenére is tanúságot tesz Pilátus előtt fenségéről (18,29-19,15). Maga viszi keresztjét (19,17). Keresztre feszítve győzedelmeskedik (12,32; 19,30), a világ kir-a, akinek három ismert nyelv hirdeti uralmát (19,19). R.É.

BL:1702.