Magyar Katolikus Lexikon > S > szentség törvénye


szentség törvénye (lat. lex sanctitatis): a Lev 17-26 fejezeteinek szertírástudományi elnevezése, melyet elsőként 1877: A. Klostermann használt. Eredetileg önálló egységet alkotott, és a →Szövetség könyve és a →Második Törvénykönyv után, a fogság idején v. a fogság utáni időben kapta meg végleges formáját és helyét, amikor is beépítették a →Papi iratba.  R.É.

BL:1697.