Magyar Katolikus Lexikon > S > szentjánoskenyérfa


szentjánoskenyérfa (gör. keraunia, lat. Ceratonia siliqua): a lepényfafélék családjába tartozó növény. - Tud. nevét szarv alakú kettős hüvelyterméséről kapta. Mt 3,4: Ker. Szt János is ezzel táplálkozott a pusztában, innen kapta eu. neveit. Tengerközeli párás levegőben sziklás talajon érzi otthon magát. Nagy tömegben él Görögo-ban, ahol többen őshonosnak is tartják. É-i határa odáig tart, ahol még a narancs beérik. - 4-10 m magas, igen lassú növekedésű, bütykös törzsű, sűrűlombú, kétlaki, örökzöld fa. Fája belül rózsaszín. Párosan szárnyalt levelei 4-10 bőrnemű, fénylő sötétzöld, kerekített csúcsú, visszás tojásdad alakú levélkéből állnak. A törzsön és a vastag ágakon eredő keskeny, hengeres, piros bimbós füzérekből 10-30 cm hosszú, sárgásbarnára érő virágzatok fejlődnek sűrűn egymás mellett ülő virágokkal. A porzós fa virágzáskor mereven elálló sárga füzéreiről jól felismerhető. A termős fa zöldesbarna, zárt hüvelye csak a következő nyárra érik be és szárad meg teljesen. Olykor 40% cukortartalmú húsos bele miatt kiváló állati takarmány, de sivatagi körülmények között emberi táplálkozásra is alkalmas. Az arabok kaftan néven gyümölcsszörpöt is készítettek belőle, amely az énekesek körében közismert volt hangtisztító hatásáról. Száraz magvainak meglepően egyforma és állandó tömege hosszú ideig a drágakő és az arany mértékegysége volt, innen a mag görög keration szavából eredő arany-minőségjelző, a karát. - Palesztinában a sáskák sajátos módon megkímélték. A Lk 15,16 említette eledel is szentjánoskenyér lehetett; a tékozló fiú szívesen csillapította volna vele éhségét, de nem adtak neki belőle. Ky.Z.

BL:1693. - Kereszty 1998:161.