Magyar Katolikus Lexikon > S > szentgyörgyharmat


szentgyörgyharmat: 1. a Szt György (IV. 23/24.) éjszakáján húzott harmat. Régi néphit szerint ebben van a föld ereje, zsírja. Ebből csöppentettek kovászukba a régi szegedi kenyérsütögető asszonyok, hogy kenyerük minél szebbre süljön. Ezért húzták meg ilyenkor más földjét fehér lepedővel a bűbájosok. Odahaza kicsavarták belőle a harmatot, és pogácsát sütve a maguk tehenével etették meg, hogy az hízzék és tejeljen minél bőségesebben más földjének erejéből. Zalában ~ néven is emlegetik: vele mosdanak hajnalban, hogy szépek, egészségesek legyenek. A harmat mint a termékenység ósz-i jelképe (Ter 1,27-28; Oz 14,6) így honosodott meg s alakult át a népéletben. - 2. →török átka. **

Bálint I:309.