Magyar Katolikus Lexikon > S > szemiták


szemiták: a →népek táblájával összhangban közeli nyelvrokonságban lévő elő-ázsiai népek összefoglaló neve. - Az elnevezés A. L. Schlözertől ered (1791). Ám a ~ csak az egyik ágát képviselik egy nagyobb afrikai nyelvcsaládnak, melyet - szintén a népek táblájával összhangban - összefoglalóan szemitohamitáknak neveznek. Mindkét elnevezés csak nyelvi összetartozásra utal, művelődési és faji rokonságot nem tételez föl. - A szemitohamita ősnép számos ága Afrikában telepedett meg (pl. az egyiptomiak a Nílus-deltánál); ugyanakkor az elő-ázsiai ~ különféle hullámokban lezajlott vándorlásaik során Ázsiának Afrika lakott területeihez közel eső részeit foglalták el. Elsőként az akkádok (keleti ~) váltak ki (Kr. e. 3. évezred); velük szemben az összes többi elő-ázsiai ~ az ún. nyugati ~at képviselik; a nyugati ~ a következő 2 évezred folyamán szétváltak: É-on az amoritákra és az arámokra (északnyugati ~), D-en pedig az arabokra, a szabeusokra és az etiópokra (délnyugati ~). R.É.

BL:1660.