Magyar Katolikus Lexikon > S > személynevek a Szentírásban


személynevek a Szentírásban: I. Nyelvtani szempontból nézve megkülönböztethetők: A) Egyetlen szóból v. szavak kapcsolatából létrejött ~. 1. Olyan →nevek, melyeket egyetlen főnév alkot (pl. Sára = fejedelemnő) és 2. olyanok, melyek birtokviszonyra utalnak, birtokos szerkezetből keletkeztek (pl. Mattanja =Jahve ajándéka). Ez utóbbiak Izr-ben előfordultak ugyan, de nem voltak nagyon gyakoriak. - B) Mondatból keletkezett ~; ezek lehetnek: 1. Névszói állítmányúak (pl. Abimelek = az atya király); az ilyen nevek Izr. korai tört-ében gyakoribbak, mint később; a szemita nominális mondat szórendje: alany-állítmány (mint Abimelek esetében); később az állítmány került előre (pl. Tobijjahu = Tóbiás = jó az Úr/Jahve). - 2. Igei állítmányú mondat; az ige lehet a) befejezett cselekvésű (perfectum), amikor is az alany állhat első helyen is (pl. Elisama = Isten meghallgatta), v. az állítmány után is (pl. Netanja = adta az Úr); az alany-állítmány szórend a régebbi irod-ban gyakori, de a fogság utáni időben erősen visszaszorult; ezzel szemben a későbbi időben a fordított szórend vált nagyon gyakorivá. - b) befejezetlen cselekvésű (imperfectum; pl. Izmael = meghallgat Isten); a szokásos szórend: állítmány-alany; az ilyenfajta nevek száma nagy; a fordított szórend (pl. Eljakim = Isten fölemel) ritka. - c) igenév (pl. Mesullemja = megfizető az Úr); ez a típusú személynév Izr-ben nagyon ritkán fordult elő, és csak későn; →uralkodói név. - A ~nek természetesen rövidült változataik is keletkeztek: így a birtokviszony jelöletlenné válhatott (pl. Mattan - Mattanja = Jahve ajándéka), elmaradhatott az alany (pl. Jakim - Eljakim = Isten fölemel), a Jahve istennév is megrövidülhetett: kezdetben Jo/Jeho, végül Ja/Jahu. - II. Tartalmi szempontból megkülönböztethetők: 1. Profán személynevek. Ezek kivétel nélkül mind egyetlen szóból v. szavak kapcsolatából állnak. Nagyon nehéz pontosan lefordítani őket. Főleg a születés napjára, a gyermeknek a családon belül elfoglalt helyére, valamely testi sajátságra (szín, nagyság, testi erő, testi hiba, rendellenesség) v. szellemi tulajdonságra utalnak, ill. a szülők örömét fejezik ki különféle képekben. De egész sor állat, növény és foglalkozás neve is szolgálhatott Izr-ben személynévül. - 2. Vallásos személynevek. Ezeket csaknem kivétel nélkül birtokviszonyban álló főnevek v. mondatok alkotják. Ez utóbbi esetben az alany valamely istennév v. tulajdonnévként (El, Jahve, Adon, Melek, Baal, Anath, Gad, Aszima), v. vele rokon értelmű köznévként (Ab = atya, Ach = testvér, Amm = nagybátya, az illetőnek saját népéből való). Az állítmány azt fejezte ki, hogy a hívő miként képzelte maga elé az alany által megnevezett istenséget, v. pedig azt, hogy mit kért ill. várt tőle. Így beszélhetünk hitvalló, bizalmat tanúsító, hálát kifejező, óhajra utaló ~ről. A ~ gazdag forrásul szolgálnak Izr. vallástört-e, főleg a népi vallásosság és a személyes jámborság vizsgálatához. R.É.

BL:1658.