Magyar Katolikus Lexikon > S > személynök


személynök (lat. personalis): a kisebb királyi kancellária és a királyi jelenlét bíróságának vezetője. - A királyi személynök (personalis praesentiae regiae in judiciis locumtenens) tisztségét I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) 1464: hozta létre. A hiteles személyek (personae credibiles), ország nagybírái (nádor, országbíró és kir. személynök) közé tartozott, a főnemesi családok töltötték be. A kir. székhelyén tartottak törvényeket. A kir. táblánál a nádornak alnádora, az országbírónak alországbírája s mindkettőnek 1-1, a személynöknek 2 ítélőmestere volt. A kir. jelenlétét képviselte az igazságszolgáltatásban olyan ügyekban, melyek a kir. személyes bíráskodásának tartattak fönn. Őrizte a kir. bírói pecsétjét, amiért is az 1486:68. tc. az ország rendes bírái közé sorolta, míg a titkos kancellár e törv. szerint csak kivételesen vett részt a ~i bíráskodásban. Kezdetben egyháziak töltötték be. Az 1507:4. tc. elrendelte, hogy a kir. bírói pecsétje 'a jogban és a törvényekben jártas világi egyénnek adassék'. Az 1514:55. tc. juttatta →Werbőczi Istvánt a ~i székbe. Az 1486:68. tc. és az 1492:42. tc. szerint bármely ügyben ítélhetett, széke elé tartoztak a vm-től föllebbezett, különösen a hatalmaskodási perek. Joghatósága kiterjedt a →szabad királyi városok egyik csoportját alkotó ún. ~i városokra (Esztergom, Székesfehérvár, stb.), melyeknek polgárai peres ügyeikben bíróságához, a ~i székhez föllebbezhettek. A ~ ítéleteit a kir. nevében és annak pecsétjével igazolva adta ki. A ~ a 16. sz.-1848. IV: az alsótábla és a kir. tábla elnöke. 88

Hajnik Imre: A kir. bírósági személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyesházakbeli kir-ok korszakában. Bp., 1891. (Ért-ek a tört. tud-ok köréből XV:4.) - Eckhart 1946:169.