Magyar Katolikus Lexikon > S > személyi kultusz


személyi kultusz: a 'tudományos szocializmus' szakkifejezése a haláláig tévedhetetlennek hirdetett pártvezető tiszteletéről (és önkényuralmáról) a marxista-leninista eszmerendszer →szómágiájában. - Joszip Visszarionovics (Dzsugasvili) Sztalin (1879-1953) halála után gyűjtőfogalom, mellyel a bolsevista rémuralom elfogadhatatlan módszereit és gyakorlatát próbálták szépíteni. A népirtások (pl. ukrajnai éhínség), a Gulágok (kb. 40.000 munkatábor), a jogtipró törvények (58. paragrafus), a törvényesített gyilkosságok, stb. megnevezése helyett kitalált, a zsarnokságot szalonképessé tett kifejezés, melyet 1956. II: a SzK(B)P 20. kongresszusán N. Sz. Hruscsov (1894-1971) „leleplező beszéde” után a sztalinista rémuralom kötelező meghatározásává lett a komm. pártállamokban s a rokonszenvező Ny-i liberális sajtóban (szakítás a ~szal = az 'olvadás' kezdete). - A ~ a pártállamok nélkülözhetetlen tartozéka, a „mi kommunisták különleges emberek vagyunk” fölfogás velejárója, mely megtöltötte ezen országokat a pártvez. szobraival és munkatáborokkal, amiket a rabszolgai kizsákmányolással párosított népirtás jellemzett. A ~nak 1925-53: a SZU-ban kb. 43 millió, 1949-76: Mao Ce-tung (1893-1976) Kínájában kb. 38 millió, 1944-: J. B. Tito (1892-1980) Jug-jában kb. 1 millió áldozata volt, 1944-45: módszeresen irtották a m-okat (kb. 40.000), az olaszokat (kb. 60.000), a koszovói albánokat (kb. 80.000), a ném-eket (kb. 120.000 polgár + kb. 80.000 hadifogoly), a horvátokat (kb. 250.000 áldozat); É-Koreában csak 1948: Kim Ir-szen (1912-94) burzsoázia elleni kampányában 1,5 millió embert öltek meg. 88

Társad. elmélet, szoc. fejlődés. Elméleti tanácskozás 1985. XI. 15. Bp., 1986:105. (Herbai István: A „~” jelensége és a szoc. építésének néhány kérdése) - Lovas István: Népirtások a 20. sz-ban. Uo., 2001. - Szolzsenyicin, A. I.: Együtt. 2. köt. Bp., 2005:275. (A 30-as évek)