Magyar Katolikus Lexikon > S > szellemek megkülönböztetése


szellemek megkülönböztetése (lat. distinctio spirituum): A lélekben ébredő gondolatok, indulatok, vágyak több forrásból eredhetnek: a világtól, az ördögtől, testünkből-lelkünkből, szent angyaloktól, Istentől. A lelki élet szempontjából fontos felismerni, hogy egy-egy konkrét indítás milyen eredetű, s annak megfelelően kell követni vagy megtagadni, hogy jó-e vagy rossz a forrása. - Loyolai Szt Ignác a következő szabályokat adta a ~re: 1. Minden, ami visszatart a jótól vagy fékez benne, a gonosz szellemektől, s minden, ami előbbre visz a jóban, a jó szellemektől és Istentől való. a) A bűnösök elé, akik a bűn rabjai, a gonosz szellem hazug örömöket állít, hogy megtartsa őket a bűnben; a jó szellem nyugtalanságot, lelkiismeretfurdalást támaszt bennük, hogy kilépjenek a bűn hatalma alól. b) A megtértek elé a gonosz lélek akadályokat állít, hogy elkedvetlenítse őket; a jó szellem kedvet és bátorságot önt beléjük és tovább ösztönzi őket a jóra. - 2. A vigasztalások akkor származnak jó szellemektől és Istentől, ha a) buzgóságra és egyre lángolóbb szeretetre gyújtanak; b) ha őszinte bűnbánat és istenszeretet könnyeire fakasztanak; c) ha növelik a hitet, a reményt és a szeretetet, és lelki békét idéznek elő. - 3. Lelki szárazság idején nem szabad változtatni a jó elhatározásokon, hanem megalázkodva, buzgóbban imádkozva, hűséges türelemmel várjuk Isten újabb látogatását és vigasztalását. - 4. Vigasztalások idején alázatos hálával fogadjuk Isten kedveskedő szeretetét, és készüljünk a próbatétekre. - 5. A kísértővel szemben a legjobb fegyver az azonnali, határozott ellenállás, az őszinteség lelkiatyánkkal szemben és gyenge pontjaink alázatos ismerete és védelme. **

Tanquerey 1932:610.