Magyar Katolikus Lexikon > S > szellő


szellő (lat. aura): a →levegő gyenge és szelíd mozgása. - A Szentírásban a bűnbeesés után a délutáni ~ben hallotta meg az ember az Urat (Ter 3,8). Illésnek nem földrengésben és tűzben, hanem a ~ben mutatkozott meg az Úr (1Kir 19,12). A bálványimádókat a ~ is elsodorja (Iz 57,13). R.É.