Magyar Katolikus Lexikon > S > szegfű


szegfű (lat. Dianthus flos multiplex, Dianthus caryophillus): a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, sok változatos, főleg dísznövényt magába foglaló növénynemzetség. - Az egyik legelterjedtebb a kerti ~ (Dianthus caryophyllus), a Földközi-tenger mellékének Ny-i részén, ÉNy-Afrika partvidékén Tunisztól Gibraltárig, Spo-ban, Fro. mediterrán partjain és Itália meleg mészkőszikláin őshonos; legkeletebbre Dalmáciában fordul elő. - Eu-ban a keresztes hadjáratok óta (11. sz.) ismert. Késő kk. fr. legenda szerint amikor Szt IX. Lajos kir. (ur. 1226-70) seregében kitört járványt megfékező növényt indult keresni, angyal mutatta meg a buzgón imádkozó kir-nak a pestist gyógyító ~t. E legenda alapján tartották a ~t pestist gyógyító fűnek. Párhuzamai frank ter-en Nagy Károly és a bábakalács (Carlina acaulis), Mo-on Szt László és a keresztes tárnics, közkeletű nevén Szt László füve (Gentiana cruciata) legendájában él. - A reneszánsz idején cserepes virágként kedvelték, a világi szimbólumok között az öröm, a szerelem, az ifj. és az előkelő élet jelképe lett. - A magyarság ősi virága a népműv-ben (→őstörténet). Neve a K-i fűszernövény, a szegfűszeg (Syzygium aromaticum) bimbójának szög alakjához kapcsolódik, mert illatuk hasonlít egymáshoz. Föltevések szerint az arabok már korábban is termesztették a ~t, hogy pótolják a jóval drágább, importált szegfűszeget. A m. név ném. ford-ból terjedt el, legkorábbi előfordulása a besztercei, majd a →Schlägli szójegyzékben található: gariofilus-Zegfiw. A ~ ennek ellenére az orvosi szakirod-ba csak jóval később került be. Mo-on a 17. sz. kertészeti szakirod. foglalkozott vele részletesen, különösen 1669: Nadányi János, 1664: →Lippay János SJ, aki a Posoni kertben leírta a ~fajokat és alakváltozataikat. Ez jelzi, hogy a 17. sz: Mo-on a főúri kertekben a ~ divatos növény lett. - Ikgr. A ker. műv-ben főként a piros ~ szög formája miatt a passió és a kereszthalál egyik jelképe (→szenvedés eszközei). Az →eredetmagyarázó néphagyomány szerint a piros ~ a keresztrefeszítéskor keletkezett: Jézus vérétől a szögek piros virággá, ~vé változtak. Ezért szerepel a keresztrefeszítés- és a →Fájdalmas Boldogasszony-, olykor Madonna-képeken is (Leonardo da Vinci: Sziklás Madonna, 1478; Dürer: ~s Madonna, 1516). Stilizált formában előfordul a 16. sz. ún. bártfai miseruhán. A 17. sz. miseruhákon és úrihímzéseken gyakori motívum. Péchy Lukács erkölcs-botanikai művében a ~ az istenismeret jele más 20 szimbolikus jelentésű növény között. S.J.-**

Lipffert 1976:67. - Sachs 1980:67. - Stirling II. - KML 1986:285.